Búcsú Vető Istvántól 2017. június 6.

Mély fájdalommal búcsúzunk szeretett oktatónktól, Vető István tanár úrtól, aki rövid, súlyos betegség után Pünkösd éjjelén eltávozott közülünk.

Rendhagyó nekrológ

„A PPKE ITK meghatározó oktatója távozott az égi hazába fájdalmasan váratlanul. Az első megdöbbenésből kicsit feleszmélve a Kar oktatói és munkatársai szeretnének emlékezni a nagyszerű kollégára és barátra.
Istvánnal sokszor mosolyogtunk az élet és a Jóisten humorán. Azon, hogy a latin mondás „Nomen est omen" milyen sokszor igaz. Most látjuk csak, hogy az ő esetében is mennyire igaz ez a szólás.A maga szerény, észrevétlen, de ugyanakkor fáradhatatlanul lelkiismeretes módján a Kar szellemiségének alapvetésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Azok között volt, akik elvetették ennek a karnak a szakmai és szellemi 'magjait', amikből majd az eljövendő generációk fognak táplálkozni. Szenvedéllyel és elkötelezetten szánta magát a tanításra a sikeres üzleti, ipari életút után.
A rá jellemző végtelen szerénysége segítette, hogy hatvan-párévesen sikeres tanárrá váljon, nem ijedt meg az új kihívásoktól. Új tárgyakat dolgozott ki, tanult maga is, szervezte az előadókat, hogy az órákon a legfrissebb fejlesztésekről essen szó. Az élete volt a tanítás, a Kar, a közösség.
Szinte minden nap estig, gyakran éjszakába nyúlóan dolgozott, sokszor a hétvégéken is. Igazi nagyapai szertetettel tekintett a hallgatókra. Mindenkibe belelátta a tudást, maga javítgatta a szakdolgozatok nyelvtani, helyesírási hibáit, a vizsgákon végtelen türelemmel igyekezett előcsalogatni a vizsgázókból a néha nagyon mélyre bújó ismeretanyagot.
Az evangéliumi alázatot megélve, kitartó munkával sikerült eligazodjon a pályázati rendszerek kusza világában. A Kar életben maradása szempontjából létfontosságú pályázatok sikerében vállalt meghatározó szerepet az elmúlt 14 évben és végezte hősiesen a hozzájuk kapcsolódó kimerítő adminisztratív munkát.
Hálás volt, hogy itt lehet és taníthat. Pedig nekünk kell hálásnak lennünk, hogy itt volt, hogy tanulhattunk tőle és gazdagodhattunk általa. Ő volt az élő bizonyíték arra, hogy a szakmai felkészültség önmagában kevés a Katolikus Egyetemen, ha nem párosul a hétköznapokban megélt hittel, az Evangéliumért, Jézus Krisztusért elkötelezett élettel.
István, köszönjük a beszélgetéseket, a kávézásokat! A bátorító mosolyokat, a lelkesítést! A finom vicceidet, a végtelen udvariassággal megfogalmazott jobbító kritikáidat! Nehezen fogunk boldogulni nélküled."     /Egy Barát/

Vető István 1966-1971 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán tanult, ahol okleveles villamosmérnökként végzett. Diplomamunkáját dr. Álló Gézánál írta, témája a nagy megbízhatóságú számítógépek és programok voltak. Diplomázását követően az INFELOR Rendszertechnikai Vállalatnál helyezkedett el kutató mérnökként, ahol munkája során többek közt MÁV Tandem rendszerek, határ- és személyforgalom tervezésével foglalkozott. 1976-1981 között a SZÁMKI Számítógépalkalmazási Kutató Intézet kutató mérnöke és projektvezetője volt. 1980-ban Franciaországba (Université Libre Bruxelles) kapott ösztöndíjat. Hazatérését követően 1981-től 1989-ig a Számalk-Számítástechnika Alkalmazási Vállalatnál volt osztályvezető. 1989-1999 között a Számalk-Softec Szoftver Fejlesztő és Tanácsadó Kft-nél osztályvezetőként, majd 1989–1995 között ugyanitt fejlesztési igazgatóként dolgozott, 1996-ban pedig ügyvezető igazgatónak nevezték ki. Ezt a posztot 1999-ig töltötte be, amikor a Számalkhoz került, szintén ügyvezető igazgatónak. 2001-től kezdve, 2005-ös nyugdíjazásáig az IQSOFT Kft. ügyvezetője volt. Ekkor hívta őt meg Dr. Roska Tamás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem frissen megalapított Információs Technológiai Karára, hogy mindazt, amit eddig csinált, tanítsa az ifjúságnak. István nagy örömmel tett eleget a felkérésnek. Saját bevallása szerint élete "jutalomjátékává" vált, hogy taníthatott. Tanítványai pedig nagy ajándékként élték meg, hogy a szoftvertechnológia világába ő vezette be őket - világosan, érhetően, hatalmas munkabírással adta át több évtized alatt összegyűjtött óriási tudását és tapasztalatát. Áldozatos munkája elismeréséül 2011-ban kapta mestertanári kinevezését.

A diákokért való fáradhatatlan törődését, szerénységgel párosult kimagasló szakmai tudását, példamutató nagylelkűségét, minden jó ügyért való lelkesedését soha nem felejtjük!

Gyászmisével egybekötött temetése 2017. június 23-án (pénteken) 11 órakor lesz a Jézus Szíve Jezsuita Templomban (1085 Budapest, Mária u. 25.).

 

x