Dr. Benedek Csaba PhD, oktató

Dr. Benedek Csaba 2010 óta tanít Karunkon; eleinte óraadóként, 2015-től azonban már docensként. A Számítógépes grafika alapjait, illetve a Biometrika a számítógépes személyazonosításban című tárgyat oktatja.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?
A BME Villanykarára, műszaki informatikus szakra jártam. Mindenképpen számokkal vagy számítógépekkel szerettem volna foglalkozni, és ez egy fokkal gyakorlatiasabbnak és életközelibbnek tűnt, mint a matematikus pálya. Ma már látom, hogy a területek közötti határok cseppet sem ennyire élesek, ugyanakkor jól megtaláltam a helyem az infó szakon - szerencsére nem bántam meg a választásomat.

Milyen élményei vannak egyetemi éveiről?
Az első három évről a Budapesti felköltözés, a Schönherz kollégium, valamint a baráti társaság a legemlékezetesebb, persze közben elég sokat tanultunk és küzdöttünk az egyetemi vizsgákkal. Az utolsó két évben inkább az egyetem utáni jövő és a pályaválasztás foglalkoztatott.

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Negyedéves hallgatóként az MTA SZTAKI-ban kezdtem dolgozni Vámos Tibor, majd Szirányi Tamás felügyeletével. Roska Tamás akkor kapott Bolyai-díjat, és elég nagy volt a sajtófelhajtás az intézet és az Analogikai labor körül. Nagyjából úgy képzeltem, hogy biztos nehéz lesz bekerülni erre a munkahelyre, de utána már kiépített egyenes út vezet a "világhírnévig". Épp ellenkezően történt. Nagy nyitottsággal fogadtak, de aztán körülbelül három évet kellet várnom az első olyan saját eredményre, amit - a tükörbe nézve is – „egészen vállalhatónak" tudtam értékelni. A legfontosabb motivációt a kezdeti időben a pár évvel idősebb kollégáim - hasonló kudarcokat követő - sikerei jelentették, ekkor kezdett összeállni a későbbi Elosztott Események Elemzése nevű SZTAKI-s laborunk magját képező csapat is. Ezeknek a tapasztalatoknak megfelelően próbálom ma én is segíteni és motiválni a velem dolgozó fiatalabb kollégákat.

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
Mivel SZTAKI-s témavezetőm, Szirányi Tamás az ITK professzora is volt, doktorandusznak már a kar frissen megalakult doktori iskolájába jelentkeztem 2004-ben. A fokozat megszerzése és egy franciaországi posztdoktori év után már főállásban kerültem vissza a SZTAKI-ba. Ugyanakkor nem szerettem volna kikerülni az egyetemi közegből sem, ezért megkerestem Nyékyné Gaizler Judit dékánasszonyt, hogy tudna-e oktatási feladatot találni nekem a karon. Épp lehetőség adódott a számítógépes grafika kurzus újraindítására, amit 2010 óta viszek, kezdetben külső óraadóként. Szolgay Péter dékán úr segítségével 2015-ben félállású docensként is tagja lettem az oktatógárdának.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Második doktoranduszi évem elejére végre elfogadták az első cikkemet, ráadásul az egész nívósnak számító ACCV 2006 konferenciára, amit a Közép-indiai Hyderabad-ban rendeztek. Örömmel újságoltam el a fejleményt Roska Tamásnak, aki viszont kerek perec közölte, hogy bár gratulál az eredményhez, ne is álmodjak róla, hogy ilyen veszélyes helyre elenged egyedül! Végül témavezetőm segítségével sikerült meggyőznünk, miután „igazolást" hoztam arról, hogy egy szegedi szenior kutatóval együtt fogok utazni, aki öt évet élt korábban Ázsiában. Nagyszerű élmény volt, a konferencia után még két hetet hátizsákkal utaztunk az országban.
Nehezen felejthető még ebből az időszakból, hogy az albérlet - ahol egy évfolyamtársammal együtt laktam - két sarokra volt a kar épületétől, így elég hamar a doktorandusz társaság nem hivatalos törzshelye lett. Gyakran tartottunk itt emlékezetes összejöveteleket, a csapatból sokan azóta is összejárunk, viszonylag rendszeresen.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Számomra a kar elsősorban lehetőségeket jelent oktatásra, hallgatókkal közös munkára és a kollégákkal történő nyitott eszmecserékre.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra?
Doktoranduszként szívesen jártam ide, de ez egy nagyon gyorsan fejlődő terület, nosztalgiázni nincs idő. Azt a közös célt kell kitűznünk, hogy a napjaink kihívásainak megfelelő jó képzést és kellemes légkört sikerüljön kialakítanunk együtt a hallgatókkal

Megosztana valamit a családjáról?
Fontos része az életemnek, amiért nagyon hálás vagyok.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Egy évet éltem a francia Cote d'Azur-on, ezért a tenger közelsége minden formában és mennyiségben lenyűgöz. Kőszegi gyerekkoromból pedig megszoktam, hogy szeretem, ha hegyek vesznek körül, bár a sziklamászástól kifejezetten szédülök. Mostanában elég kevés a szabadidőm, de úgy emlékszem, hogy még szeretek biciklizni, zenélni (a képen egy trombitahegedű nevű népi hangszert tesztelek éppen), és jó társaságba járni.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
Nézzék meg a weboldalam, és ha kicsit is érdekesnek találják a csapatunk munkáját, keressenek meg bátran!

 

x