Dr. Csercsik Dávid Phd, tudományos munkatárs

 Dr. Csercsik Dávid 2012 óta tanít Karunkon. Doktori iskolánk elvégzése után egy rövid ideig Új-Zélandon dolgozott, majd újra visszakerült Karunkra, mint tudományos munkatárs. Az általa oktatott tárgyak közé tartozik a Játékelmélet és hálózati alkalmazásai, Valószínűségszámítás és a Számítógéppel vezérelt irányítás és szabályozás elmélete.

Hova járt egyetemre? Miért éppen ezt a szakot, szakterületet választotta?
Első diplomámat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán szereztem villamosmérnökként - irányítástechnika főszakirányon és orvosbiológiai technika mellékszakirányon (akkor még osztatlan képzésben). Ezzel a képzéssel részben párhuzamosan (1.5 év átlapolódással) elvégeztem a BME, a SOTE és a SZIE által közösen tartott, akkoriban másoddiplomás 3 éves képzésként működő Orvosbiológiai Mérnökképzést. Eredetileg azért választottam a BME-t, mert itt volt olyan mellékszakirány ahol elekroakkusztikát és studiótechnikát lehetett tanulni egyetemi szinten Budapesten. Mire a mellékszakirány-választásig jutottam, kiderült, hogy az orvosi témák jobban érdekelnek. Főszakirány tekintetében azért döntöttem az irányítástechnika mellett, mert a szakirány-alapozó tárgyak közül ennek állt hozzám legközelebb a személete, matematikai apparátusa, valamint érdekesnek találtam az alkalmazásait. Diplomamunkámat végül egy egytengelyű izületmodell nemlieáris irányítástervezéséből írtam.

Milyen (konkrét) élményei vannak egyetemi éveiről?
Természetesen a kezdeti meghatározó élmények egyike volt, hogy az első fizika zh-ra többet kellett tanulnom mint az érettségire. Emlékszem továbbá hogy, azt hiszem a 3. félév végén, a vizsgaidőszak utolsó 2 napján 3 vizsgám volt, melyből 2-nek írásbeli és szóbeli része is volt – ezek estek egy napra. Azóta sem értem hogyan mentem át végül mindhárom tárgyból.
Visszatekintve egyik legkülönlegesebb élményem – habár akkor még nem éltem meg ezt nagy dologként - a BME nagyfeszültségű laboratóriumának meglátogatása volt, ahol Kiss István (az interjú írása időpontjában a BME Villamos Energetika Tanszék tanszékvezetője) tartott nekünk gyakorlatot. Már a bemutatkozásnál megemlítette, hogy mindig mosolyognak a hölgyek a nemzetközi konferenciákon, hiszen neki az van a badge-ére írva hogy 'I Kiss'. Az előzetes tájékoztatás további része volt, hogy a laborban csak bináris balesetek vannak. Vagy nem ér valakit baleset és akkor túléli a laborgyakorlatot, vagy... Emlékezetes óra volt, több tízezer voltos feszültségekkel, és látványos villamos ívekkel. Azóta is bánom, hogy nem jelentkezem önkéntesnek a Faraday-kalitkába amibe óriási 'villámok' csapkodtak.
Ezenkívül büszke vagyok rá, hogy 2005-ben azon két hallgató egyike voltam, akik Lantos Béla professzor úrnál irányításelméletből záróvizsgáztak.

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Önálló laboratórium gyakorlatomon rövid kitérőt tettem az ipar területére, mikrokontrollerre fejlesztettem. Ez a tapasztalat pont jó volt arra, hogy rájöjjek, hogy habár könnyen piacképes tudást lehet szerezni a szakon szerzett alapokkal, ez az alkalmazás nem nekem való – az absztraktabb illetve komplexebb témák vonzóbbak voltak. Fontos motivációt jelentett a nemlineáris rendszerek irányába történő nyitásra, amikor valamelyik irányítástechnika-laborgyakorlatunkon Szilágyi Béla tanár úr először mutatta be nekünk a Lorenz-attraktort – ez akkor a karon messze nem volt a tananyag fő csapásiránya (azt hiszem a BME-n egyébként most sem az), ezen a fél órán kívül pl. az egyetemi alapképzésemen sehol nem került szóba a káosz jelensége. Végül az első diplomamunkám után 1 évvel, miközben a másoddiplomás képzésemet csináltam, 2006-ban jelentkeztem PhD képzésre Hangos Katalin témavezetése alatt. Jelentős motivációt jelentett továbbá a pár kitűnő kutató-oktató előadása melyekhez tanulmányaim során szerencsém volt (pl. Érdi Péter, Novák Béla, Monos Emil, Szirmai Imre, Nagy M. György).

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
A Phd képzés során első félévemet a BME Irányítástechnika és Informatika Tanszékén teljesítettem, majd (mivel Hangos professzor asszony az ITK-ra került) lehetőséget kaptam az ITK-n folytatni PhD tanulmányaimat - ennek az volt többek közt a közvetlen előnye, hogy az addigi megosztott hierarchiából (egyrészt tanszéki felettes a BME-n, másrészt külső témavezető) egy egyértelműbb helyzetbe kerültem.
A 2007- es év tavaszi félévét már az ITK-n töltöttem Doktoranduszként. 2010-ben végeztem ezután 2011 Decemberig az MTA SzTAKI-ban dolgoztam. 2012 első félévében Új Zélandon (University of Otago, Centre for Neuroendocrinology) dolgoztam egy idegtudományi projekten, majd ezt követően kerültem újra az ITK-ra, immár tudományos munkatársként Szederkényi Professzor Úr OTKA pályázatának résztvevőjeként.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Nem emelnék ki semmit, de az évek során rengeteg segítőkészséggel találkoztam mind a vezetés, mind a kollegák, mind az adminisztratív személyzet részéről.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Családias, kutatás-központú, emberséges.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra? Miért?
Ezt nehéz megítélni, de nem látom okát hogy miért ne.

Megosztana valamit a családjáról?
Édesapám matematikusként végzett, majd programozással foglalkozott, később storage-specialista lett. Édesanyám bányavíz-védelmi mérnök, később (ahogy a Bányászat praktikusan megszűnt Magyarországon) vízbázis-modellezéssel és geotechnikával kezdett foglalkozni. Édesanyámnak sok érdekes munkája volt az évek során, részt vett például a Paksi kis-aktivitású radioaktív hulladékok tárolóihoz kapcsolódó vizsgálatokban, illetve a 4-es metró előkészítő fázisában is. Húgom most végez a SOTE ÁOK-n.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
A sport 12-13 éves korom óta fontos része az életemnek, néha verseny szinten is űztem mikor időm engedte. A sportágak az évszakok függvényében változhatnak, nyáron például nagyon szeretek tengeri-kajakozni, ha tehetem akkor valóban tengeren, de a Dunán vagy a Balatonon is kitűnő kikapcsolódás. Ezen kívül két és fél él éve kezdtem természetes lókiképzést tanulni, ennek kapcsán immár 4 Honza Blaha által tartott kurzusra is sikerült eljutnom. A lovakkal való foglalkozás rengeteg időt és energiát (hogy másról ne is beszéljünk) igényel, ha valaki komoly szándékkal áll hozzá, de megéri, mert csodálatos élményeket ad. Ezen kívül szívesen járok túrázni, színházba illetve mind komoly mind könnyűzenei koncertekre.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
Ha tehetik ismerkedjenek meg minél több szakterülettel, és témával – adott esetben váltsanak bátran. Nagy szerencse illetve siker ha valakinek az egyetemi évei alatt sikerül olyan témát találni ami igazán motiválni tudja.

x