dr. Falus András az MTA rendes tagja, SE egyetemi tanár

Dr. Falus András professzor úr Karunk vendégoktatóinak egyike. Főállásban a Semmelweis Egyetemen dolgozik, ám több mint egy évtizede tanít nálunk is Immunológiát, Immunbiológiát, illetve Rendszerszintű orvosbiológiát.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?
ELTE-re jártam, biológus szakra, 1970-ben végeztem. Sok orvos volt a családomban, talán ezért is, meg a sok-sok kirándulás miatt nagyon szerettem a biológiát, de a végső lökést két hatást adta meg. Az első: Édesanyám révén megismerkedtem egy nagyon lelkes élettanásszal, Szentiványi Mátyással, aki békaszíveken cardio-farmakológiai kísérleteket végzett és ezeket csillogó szemmel magyarázta nekem, maj bele is vont a kísérletezésbe. A második lökést pedig az jelentette, hogy Straub F. Brunó, világhírű biokémikus a Puskin utcai intézetben középiskolásoknak szervezett szombatonként egy biológia tanfolyamot. Ekkor volt 10 éves a Watson-Crick-Wilkins-Franklin féle DNS modell és Straub professzor lelkes fiatal munkatársai, Venetianer Pál, Csányi Vilmos, Mile Imre, Gál Ödön, Tóth Miklós és mások elképesztően izgalmas előadásokat tartottak nekünk, majd a második évben mi is bejárhattunk a laborba dolgozni.
Ez a két hatás tette azt az életreszóló hatást rám, hogy az OTDK-n szerzett helyezésem ellenére (szívsebész professzor nagybátyám megdöbbenésére) a kutatói pályát és az ELTE biológus szakát választottam.

Milyen (konkrét) élményei vannak egyetemi éveiről?
Rengeteget tanultunk, a biológiai tárgyak mellett nagyon kemény kémiánk volt (ma már örülök ennek), de a matematika is nagy hatással volt rám. Az Élettani Tanszéken diákköröztem, elsősorban neurokémiai, neuroimmunológiai területen kezdtem kutatni. Az egyetemi évek nagy élményei voltak Gergely János professzor immunológiai előadásai, talán innen származtatható az, hogy a genetika mellett máig az immunválasz molekuláris mechanizmusai érdekelnek a leginkább.
Végül, de nem utolsó sorban alapvető az is, hogy feleségemmel évfolyamtársként ismerkedtünk meg, és még egyetemi éveink alatt össze is házasodtunk.

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Az említett hatások mellett fontos volt, hogy a diákköri munka után bent maradhadtam gyakornokként, majd tanársegédként az ELTE Összehasonlító Élettani Tanszékén. Nagyon izgatott az akkor, a 70-es években kibontakozó sejtbiológiai és immunológiai megközelítés az idegtudományban. Életem egyik első (társszerzős) cikke a Nature-ben jelenhetett meg. Ebben az ún. szinaptoszoma-frakció izolálása után immun-elektronmikroszkópiás eljárással sikerült egy posztszinaptikusan lokalizált fehérjét leírnunk. Nagyon motivált a kezdetektől kezdve a molekuláris biológia, a molekuláris genetika, majd a genomika szárnyalása, és annak szemléleti behatolása a biológia-orvosbiológia minden területére.

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
1994-ben a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézete igazgatójának választottak. Fő érdeklődési területünk az immungenomika volt, és ennek során egyre több informatikai feladat megoldásával kellett szembenéznünk. Ekkor keresett meg a feledhetetlen és nagyszerű Roska Tamás professzor, az ITK alapító dékánja. Roska professzor páratlan elkötelezettsége, szerénysége, kedvessége az ITK márkája lett számomra. Elkezdtünk beszélgetni az ITK oktatási profiljáról, és az ő kezdeményezésére előbb az immunológia, majd a genetika, illetve a rendszer-szemléletű („systems") biológia tantárggyá váltak a Kar képzésében. Ezeket a tárgyakat 2004 óta oktatom munkatársaimmal együtt az ITK-n, immár a BSc/MSc rendszeren belül. A hallgatók tudásának szinvonala töretlenül nő, ezt a 12. oktatói évemben, sok száz ITK-s hallgatóval szerzett tapasztalatom alapján azt gondolom, hitelesen tudom állítani.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
A Kar hangulata, légköre rendkívül pozitív; ez a tanároktól a portásig, a takarítónőktől a hivatali kollégákig, és persze a diákokig igaz. Jó belépni az épületbe, látni azt a sok kedves, okos arcot, akikkel szembetalálom magamat. Nagy öröm számomra, hogy legidősebb unokám is az ITK-ra kíván jelentkezni. Nagyon sok hallgató a mi orvosegyetemi Intézetünkben írta meg diplomamunkáját. Legkedvesebb élményem az a néhány barátság, ami az ITK tanáraival, hallgatóival kialakult.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Nyitott, szakmai, emberséges.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra?
Nagyon is! Éveket dolgoztam rangos külföldi egyetemeken, az ITK légköre a legszebb (sajnos Magyarországon ritka) emlékeimet idézi fel.

Megosztana valamit a családjáról?
Három felnőtt gyermekem van, akik 12 unokával ajándékoztak meg. Feleségemmel negyvenhat éve élünk együtt. Érden lakunk egy kertes házban.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Unokáimmal, olvasással, testedzéssel (kondi, úszás). Sokáig zongoráztam, nagyon szeretem a zenét, annak legtöbb műfaját. Írok is, eddig két kötetem jelent meg (Hangai B. Artúr álnéven).

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
Törekedjenek arra, hogy a világ, amelyben élünk, egyre inkább etika-alapú legyen.

x