Feldhoffer Gergely PhD, egyetemi adjunktus

Dr. Feldhoffer Gergely doktoranduszként került Karunkra, majd a fokozatszerzést követően meghívást kapott oktatóink sorába. Minden alapszakos hallgató ismeri őt, hiszen a Bevezetés a programozásba című alapozó tárgyat is oktatja többek közt. Emellett tanít mérnökinformatikusoknak Haladó C++ programozást, a bionika szakosoknak Programozást, illetve mérnökinformatikus mesterképzésben Programozási módszertant is.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?
Az ELTE programozó matematika szakán végeztem. Elsősorban az algoritmusok érdekeltek, meg a matek. Akkoriban jó ötletnek tűnt távol tartani magamat a forrasztástól meg áramkör-építéstől, hogy csak a programozással kelljen foglalkozni. Nem vettek fel elsőre, akkoriban még volt szóbeli felvételi, és én elidegeskedtem, úgyhogy eltöltöttem egy évet kis munkával meg célzott felkészüléssel. A programozáson belül elsősorban a grafika, a játékprogramozás és a mesterséges intelligencia foglalkoztatott, amikor felvételiztem, ahogy akkoriban a legtöbb hasonszőrű kocka gyereket.

Milyen élményei vannak egyetemi éveiről?
Megtapasztaltam a Gólyaváras belvárosi élményt is, és a Duna-parti campust is. Írtam ZH-t úgy, hogy szinte egymás ölében ültünk, mert nem volt elég hely. Írtam olyan ZH-t, ahol azért maradt ki szék, mert ott ázott be a Gólyavár. A Gólyavárban történt az is, amikor a híresen ronda kézírású Fóthi Ákos előadása előtt elment a villany, de ő nem zavartatta magát, negyedkor csendet kért, és a tök sötét előadóban hallottuk, ahogy csattog a kréta, majd kis csend után megkérdezte: „már megint nem tudják elolvasni?".

Életemben először (zseb)pénzért akkor tanítottam, amikor egy kétségbeesett elsőéves korrepetitort keresett Fóthi Ákos programozás tárgyából. Az a folyamat, ahogy az általa (a pluszmínuszokhoz) bemagolt képleteket sikerült feltöltenem vele értelemmel, lenyűgözött. Később Fekete István (aki mesterséges intelligenciát, és nekünk kivételesen formális nyelveket is tanított) volt az, akinek a hatására elhatároztuk Alexics Gábor barátommal, hogy mi is akarunk gyakorlatokat tartani.

Töltöttem egy Erasmus félévet Finnországban, Tamperében, ahol megtanultam rendesen angolul, és foglalkoztam mobilok programozásával is, de a lényeg inkább az volt, hogy sokféle kultúrából sokféle embert ismertem meg.
A kutatásba is bele tudtam kóstolni Lőrincz András nyári iskolájában, ahol rövid ideig többcsatornás felvételek vak szeparációjával foglalkoztam. (Pl. sztereó felvételen két egyszerre beszélő ember hangját statisztikai alapon szétválasztani, feltételezve, hogy eltérő távolságokban vannak a mikrofonoktól.)

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Másodéves koromban néhány csoporttársam megkérdezett, nem akarok-e velük dolgozni. Beszédfelismerő és fordító programot írtak Toma Péter (SYSTRAN alapító) projektjében. Nagyon megtetszett a téma, no meg fizették az ebédet, és volt sok dollár az ígéretekben, szóval belementem. Amit nálunk az ITK-n Vető Istán tanít arról, hogy mit lehet elrontani egy szoftver projekten, azt én ezen a helyen tanultam meg. No meg C++-ban programozni, és a beszédet feldolgozni is. Mi voltunk az ifjú Edisonok, akiknél a főnökünk erényt látott abban, hogy nem fertőzött meg bennünket a szakértelem, szóval az alapoktól kezdtük felfedezni a témát. Fontos lépés volt, amikor a főnök rájött, hogy mégis jó lenne megkérdezni egy szakembert, és Takács György segített nekünk. Ezzel a segítséggel végül össze is raktunk egy egyszerű zárt szótáras felismerőt, ami elég jól is működött, és néhány beszédszintézishez kapcsolódó funkciót is tudott. Közben volt minden szokásos dolog, éjszakázás, főnök sokadszori meggyőzése a rossz ötletek rosszaságáról, kiabálós szakmai viták, még melósok közötti intrikák is, de amikor a végén a rendszer működött, akkor büszkék voltunk rá. Azóta már sok projektet csináltam végig, nagy részét az ITK-ról kipörgött StreamNovation színeiben. Ez a projekt-végi büszkeség visszatérő dolog.

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
A közös munka Takács Györggyel később is folytatódott, és amikor ő már az ITK-n dolgozott, akkor részt vettünk egy projektjében, amelyikben az egyik beszélő hangján kimondott beszédet egy másik beszélő hangján igyekeztünk megszólaltatni. Gyuri felvetette, hogy jöhetnék a doktori iskolába, nekem meg tetszett a kutatói munka, szóval felvételiztem, amikor 2004-ben végeztem az ELTE-n. De ide se vettek fel elsőre, részben mert még nem döntöttem el akkor, hogy beszéddel, vagy írott szöveggel akarok-e foglalkozni Prószéky Gáborékkal. Egy évig gyakorlatvezetőként dolgoztam tehát az ITK-n, és gyártottuk Gyurival az eredményeket, úgyhogy a második felvételizésemkor már voltak publikációink, és így meglett a szükséges pontszámom.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Talán az, amikor az egyik koncert után még egy jót jammeltünk a hallgatókkal.

Az is emlékezetes történet, amikor összeakasztottam a bajszom Roska Tamással. Az történt, hogy jött Chua professzor úr előadni egy olyan sejtautomatás témát, amit Wolfram nem túl szerény módon „new kind of science"-nek nevez. Az előadás közben egy sejtés nem hagyott nyugodni, szóval otthon összeraktam egy windows mobile (akkor ilyen telefont használtunk a projektben) programot, ami ezt a sejtautomatát szimulálja. Gondoltam, kedves gesztus lesz ezt a programot körbeküldeni a doktoranduszi levelezőlistára, hátha másnak is jól jön. Csakhogy ebben a levélben a Wolfram hype-olásra hivatkozást sikerült úgy fogalmaznom, hogy „Chua-féle szemfényvesztés". Másnap volt egy szigorú beszélgetésem Roska Tamással. A sejtés viszont igaznak bizonyult, és a bizonyítást el is küldtük (Soós Gergővel) Chua professzor úrnak. Ez egy olyan tömbösített tárgy volt, aminek a végén be kellett adni valami fogalmazást arról, hogy ki mit gondol a témáról. Ebből kilógott kicsit egy cikk alakú bizonyítás, és Chua professzor meg is kérte Roska Tamást, hogy kerítsen elő minket, mert személyesen akarja megköszönni az eredményt. Így kalandosan ugyan, de békét kötöttünk.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Nem szeretnék válaszolni.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra?

Igen. ELTE-s hallgatóként nem fértem be a robotika tárgyra létszámkorlát miatt. A TO-val ott minden alkalommal küzdeni kellett. Ilyen gondok itt nincsenek. Azt gondolom, az ITK BSc része hallgatóként jó választás. Az MSc már kicsit más tészta, azt valószínűleg más egyetemekre áthallgatással turbóznám fel.

Megosztana valamit a családjáról?
Házas vagyok, három gyerek apja. Komoly kaland a három gyerek, főleg hogy a legidősebb egy kicsit autista. Ahogy beletanultunk ebbe a dologba, világos is lett, hogy kitől örökölhette, és most, hogy a legkisebb is gyanús, szoktam mondani, hogy mi, autisták már többségben vagyunk a családban. A feleségem mindezt példásan kezeli, nagyon büszke vagyok rá.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Ha szabadidő alatt azt a keveset értjük, hogy mit csinálok, amikor a gyerekek már alszanak, akkor főleg igazam van az interneten, vagy játszom valamit. Régebben sokat zenéltem és fotóztam, most már csak néha van erre alkalmam. Hobbiprojektből is kevesebb van már, a legutóbbi, még folyamatban levő ilyenem egy kis ARM SoC birizgálása.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
Szoktam nekik üzenni, találkozom velük és megmondom nekik, amit éppen üzenni akarok. Globál broadcast mondanivalóm nincs, nem hiszek a kétmondatos generál életbölcsességekben.

x