Dr. Gyires Klára az MTA doktora, SE egyetemi tanár

Dr. Gyires Klára a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, egyúttal Karunkon 2011 óta vendégoktató. 2014 őszétől az Orvosi Biotechnológia MSc képzés szakfelelőse. A Farmakológia, illetve a Farmakovigilancia tárgyakat oktatja.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?
Tanulmányaimat a Debreceni Orvostudományi Egyetemen folyattam, és ott szereztem diplomát. A választást több tényező motiválta. Egyrészt a gimnázium utolsó évében kölcsönkaptam Sigmund Freud a 30-as években magyarul is megjelent, Álomfejtés c. könyvét, mely a pszichoanalizis egyik alapműve, és amely nagy hatással volt rám. Ez egyértelműen motiválta pályaválasztásom. Édesapám, aki matematikus volt, azt tanácsolta, ha valóban érdekel a pszichológia, mélylélektan, olyan irányba indujak, ahol az ember lelki folyamatait meghatározó biológiai, biokémiai mechanizmusokat megismerhetem. Ezekre az izgalmas kérdésekre a választ az orvosegyetemen megszerezhető ismeretektől vártam. Választásomban szerepet játszott Édesanyám középiskolai tanárként mások problémáját felvállaló, segítőkész, nyitott, mély empátival bíró személyisége, amelyet követendő mintának tekintettem leendő hivatásom terén, és úgy éreztem, erre különösen az orvosi pálya nyújt majd lehetőséget.

Milyen élményei vannak egyetemi éveiről?
A Debreceni Orvostudományi Egyetemen mind az elméleti, mind a klinikai tárgyak területén igen magas szintű képzés folyt. Kiemelkedő, nagy tudású professzor egyéniségek oktattak. Ma is emlékszem az első anatómia-fejlődéstan előadásra, melynek végén Krompecher professzor úr felolvasta József Attila „A Dunánál" című versét. A vers üzenetét, gondolatait akkor és ott értettem meg teljes mélységükben, gazdagságukban, szépségükben. Diákéletünk a sok tanulás mellett is vidám, sokszínű volt. Évfolyamunk 200 fős volt, a szűkebb közösséget a csoport jelentette. Bár a csoport tagjai igen különböző háttérrel rendelkeztek, a hat év során közösségé kovácsolódtunk.

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Az orvosegyetemre való jelentkezésemet elsősorban - a már említettek szerint - a neurológia és pszichiátria iránti érdeklődésem motiválta. Szerencsésnek érezhettem magam, mivel végzés után a Debreceni Orvostudományi Egyetem Neurológiai és Pszichiátriai Klinikáján kaptam állást. A sors azonban másképp döntött. Az egyetemi évek alatt férjhez mentem, és végzésemkor férjem Budapesten kapott állást, így Budapestre költöztünk, és ennek következtében a pályám is másképp alakult. Az akkori Budapesti Orvostudományi Egyetem egyik kiemelkedő intézete volt a Gyógyszertani Intézet. Mivel a kutatás nem állt távol tőlem, hisz az egyetemi évek alatt végig tudományos diákkörös voltam, megpályáztam és elnyertem egy központi gyakornoki állást a Gyógyszertani Intézetben. Akkor még úgy gondoltam, hogy pár év elméleti kutató munka után, a klinikumban folytatom szakmai pályámat. Hát ez a pár év a mai napig tart.

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
Mátyus Péter professzor, aki az ITK-n az Orvosi Biotechnológia képzés szakfelelőse volt akkoriban, kért fel, hogy a Semmelweis Egyetem Farmakológia Intézet vezetőjeként szervezzem meg a farmakológia oktatását, amit örömmel vállaltam. Majd miután Mátyus professzor úr egyéb fontos pozíciót kapott, Rektor úr és Dékán úr felkérésére 2014. július 1-től én látom el a Orvosi Biotechnológia MSc képzés szakfelelősi feladatkörét. Másrészt, 2013 óta tagja vagyok az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanácsnak is, így az egyetem oktatási munkáján túl annak tudományos életével is van alkalmam megismerkedni.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Az egyik az ITK megalapítójával, Roska Tamás professzor úrral történt személyes találkozásom 2010-ben. Roska Tamás professzort bár személyesen nem, de mégis sokkal korábbról ismertem. A 2000-es évek elején terjesztették fel és nyerte el a Bolyai János Díjat. Édesapám, bár betegen, de élénk figyelemmel kísérte a díjra való felterjesztést és a díj odaítélésvel kapcsolatos eseményeket, hisz igen nagyra tartotta Roska professzor úr munkásságát. És mikor 2010-ben egy PhD konferencián személyesen is találoztam Roska professzorral, az első mondatok után megfogott egyéniségének különleges kisugárzása. Úgy éreztem, nagyon régről ismerjük egymást.

A másik emlékezetes élményem az első oktatói értekezlet az ITK-n, melyen 2014 őszén vettem részt. Annak kötetlen, nyitott, derűs légköre nagy benyomást tett rám, és nagyon jól esett az a szeretetteljes, kedves fogadtatás, amelyben részem volt.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Minőség, érték, hallgató-barát.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra? Miért?
Nagyon szívesen. Az itt végzett hallgatók birtokába kerülnek egy olyan tudásnak, mely a molekuláris biológiai és az informatikai ismeretek szintézisét jelenti. Ezzel egy olyan komplex szemléletmódra tesznek szert, melyet semmilyen más képzés nem nyújt. Másrészt jellemző a hallgató-központú oktatás, az egymásra figyelő, értéket örző és adó légkör.

Megosztana valamit a családjáról?
Két felnőtt gyermekem van. Lányom, Veronika szintén az orvosi pályát választotta, de ő „igazi" gyakorló orvos a Semmelweis Egyetemen. Fiam, Bálint villamosmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán adjunktus. Mindketten PhD fokozatot szereztek az elmúlt években. Férjem demográfus, az MTA doktora.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Az év bármely szakában a természetben. Ősszel-télen kirándulással, régebben síeléssel, nyáron a Balaton mellett. Van egy közel ötven éves, fából készült kalóz típusú vitorlásunk, amit minden évben csiszolunk, festünk. Ritka öröm, kikapcsolódás, amikor közvetlen közelről érzezhetjük a szelet, a fényt, a vizet.

A másik hobbim a klasszikus zene. Az évek során újabb és újabb szépségeket fedezek fel vagy élek meg. Idén júniusban igen nagy hatással volt rám Wagner A Nibelung gyűrűje. Pár éve, a Liszt-év alkalmából Liszt Ferenc műveinek hihetetlen mélysége ragadott meg. És Bach is mindig tartogat meglepetéseket számomra.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
1. Komoly energiabefektetés nélkül semmilyen téren nem lehet eredményt elérni. Az eredmény, siker még ekkor sem garantált, de enélkül biztosan nem megy.

2. Kutatómunkájuk során fogalmazzák meg mindig, mire keresnek választ, és mire alapozzák a kérdésfeltevést. Soha ne induljanak úgy egy probléma megoldásának, hogy azért végzik el az adott vizsgálatot, mert „biztosan" kijön belőle valami érdekes.

3. Ne gondolják, hogy feltétlenül hiba, ha nem azt kapják a vizsgálat eredményeként, ami várható lett volna. Számos nagy felfedezés alapult ilyen nem várt eredményen. Csak a közelmúltból egy példa: Barry Marschall és Robin Warren a gyomorból egy baktériumot (H. pylori) izoláltak, mely jelenlétét összefüggésbe hozták többek között a gyomorfekéllyel. Eredményeiket összefoglaló első cikküket nem fogadták el közlésre, azzal indokolva, hogy a gyomorban a gyomorsósav jelenlétében nem lehetnek baktériumok. Később az egyértelmű bizonyítékok hatására a megfigyelés széles körben elfogadottá vált, és forradalmian megváltoztatta a gyomorfekély kezelésének stratégiáját. Felfedezésükért 2005-ben Nobel-díjban részesültek.

x