dr. Lippai Mónika PhD, egyetemi adjunktus

dr. Lippai Mónika 2011 óta dolgozik óraadóként Karunkon. A molekuláris bionika BSc szakon tanítja A sejt molekuláris biológiája és genetikája című, két féléves kurzust.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?
Egész általános és középiskolás koromban a matematika érdekelt, végül a JATE-n (ma: Szegedi Tudományegyetem) a programozó matematikus szakot végeztem el – először. Ugyanis másodéves koromban megéreztem, hogy mégsem ez lesz az igazi... Szerencsére már akkor, a 80-as évek végén a mai BSc/MSc tagolódáshoz hasonlóan működött a „prog-mat", ezért harmadév végén egy főiskolai diplomával a kezemben kezdhettem valami teljesen újba, a biológus-képzésbe. Ugyanis 19-20 évesen jöttem rá, hogy a biológiának van olyan területe, amely teljesen magával tud ragadni, ez pedig a molekuláris biológia, annak sokféle ága-bogával. Szeged - megint szerencsémre – akkor már ezen tudományterület fellegvárának számított, régóta működött a Szegedi Biológiai Központ, és már első évtől lehetett szakosodni molekuláris biológia/biotechnológia irányba.

Milyen élményei vannak egyetemi éveiről?
Számomra talán legmeghatározóbb élmény az volt, hogy kinyílt a világ. A családomban apai és anyai ágon is én voltam az első, aki eljutott az egyetemig, és közeli kapcsolatba került az értelmiségi léttel. És ez nem csak a folyamatos tanulást jelentette, az együtt-gondolkodást, közös feladatmegoldást a csoporttársaimmal. Néha nosztalgiázva gondolok arra, hogy volt olyan időszak, amikor négy filmklub-bérletem volt egyszerre.
És bár a számítástechnikából a 80-as évek végén megtanultak nagy része réges-rég elavult, és egyébként is elfelejtettem már, a prog-matos csoporttársaim közül „került ki" a férjem és a legjobb barátnőm...

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Itt is történt egy erős irányváltás: míg biológus hallgatóként szinte végig úgy képzeltem, hogy én ugyan nem dolgozom laborban, valamilyen bioinformatikai jellegű munkát fogok majd végezni (nyilván az akkor még eleven prog-matos háttér miatt), egy talán sorsdöntő előadássorozat ezt is felülírta. Ötödéves koromban, az egyik genetika kurzus keretében hallgattam meg Szabad János előadásait, és onnantól kezdve úgy éreztem, az élőlényekben, a sejtek szintjén zajló folyamatok megismerése genetikai és molekuláris technikák segítségével igazán érdekelne. Összeszedtem a bátorságom, megkerestem Szabad Jánost, hogy szeretnék az ő csapatában dolgozni. Diploma után egy francia ösztöndíjnak köszönhetően egy évet Lyonban tanulhattam és dolgozhattam, de utána a PhD-met már újra Szegeden, Szabad János irányítása alatt, az Orvostudományi Kar Biológiai Intézetében szereztem meg. És az úgynevezett anyai hatással kapcsolatos gének szerepét vizsgálva boldogan dolgoztam laborban, amit néhány évvel azelőtt nagyon nehezen képzeltem volna el... Ráadásul, miután egyetemi intézményről volt szó, szinte rögtön belekapcsolódhattam az oktatásba is – amit először nagyon nem akartam, rettenetesen félelmetesnek tűnt. És mára szakmai életem meghatározó örömforrásává vált!

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
Mint olyan sok mindent, ezt is Szabad Jánosnak köszönhetem. Szegedről 2003-ban - addigra már kétgyermekes családként - költöztünk Budapestre, ahol azóta is az ELTE Anatómiai, Sejt-és Fejlődésbiológiai Tanszékén oktatok és kutatok. Szabad János 2011 őszén keresett meg azzal az ötletével, hogy ha elvállalom, akkor javasolná, hogy az általa már néhány éve az ITK-n tartott „A sejt molekuláris biológiája és genetikája" kurzust én vegyem át. Nagyon boldog voltam, mert az ELTE-n a tanszék fő profiljához illeszkedve akkoriban elsősorban összehasonlító anatómiát tanítottam, de a „szívem csücske" mindig a genetika és a molekuláris sejtbiológia, azaz a kutatásaim alapjait képező tudományterületek oktatása volt. Ráadásul János csodálatos, nagy hatású előadó, igazi megtiszteltetés volt a felkérése. Bár úgy terveztük, hogy a teljes tanév anyagát végighallgatva majd a következő ősztől folytatnám a munkáját, az élet másképp hozta, néhány héten belül kellett átvennem a helyét. Az akkori dékán, Nyékyné dr. Gaizler Judit bizalmat adott nekem, amiért azóta is hálás vagyok. Így aztán 2012 februárja óta abban a megtiszteltetésben van részem, hogy vendégelőadóként taníthatok az ITK-n.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Talán az a bensőséges hangulat, amely egyből egy másik világba repít, ha belépek az épületbe. Lehet, hogy sok minden a Szegeden töltött éveket idézi fel bennem, ahol – már csak a város, az akkori egyetemi csoportok és később a munkahelyem méretéből adódóan is – a szokásosnál sokkal szorosabb, személyesebb kapcsolat fűzött össze minket hallgatókat egymással, az oktatóinkkal, majd a saját diákjaimmal is. Nagyon nagy energiát ad számomra, hogy ezt hetente újra átélhetem itt.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Kimagasló; családias; közösségi.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra?
Igen! Amikor Szabad János annak idején felvetette az itt oktatás lehetőségét, egyből végigolvastam mindent az ITK honlapján. Az első érzés a megszeppenés volt: nagyon nagy szaktekintélyek nevével találkoztam az oktatók között! Emellett azt is pontosan láttam, ha most akarnék a programozó matematikus szakról valami „biológiás" felé váltani, nem lenne kétségem, mit válasszak... Ami pedig a tanórákon töltött időn kívül jellemző hangulatot, a közösségi életet illeti, arról fentebb már volt szó.

Megosztana valamit a családjáról?
Négyen, a férjemmel és két kamasz lányunkkal élünk. Mi nem vagyunk „hétköznapi" család, az átlagostól nagyon eltérő feladatokat kellett és kell megoldanunk mindannyiunknak. Ez azonban összekovácsolt és megerősített bennünket; a család, az otthon minden tennivalójával együtt igazi „vár" nekünk. Az a másoknak (főleg tudományos pályán dolgozó nőknek) valódi, komoly, sok odafigyelést igénylő feladat, hogy a szakmai karrier ne menjen a családi élet rovására, számomra régóta nem is létezhet problémaként – és ez nagy terhet levett rólam. Azt is megtanultam, hogy észrevegyek és tudatosan átéljek minden olyan helyzetet, ami örömet, ahogy szokás mondani, „pozitív energiákat" ad.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Jelenleg nem sok szabadidőm van... Egyelőre még félre kell tennem az olyan régi szenvedélyeket, mint az olvasás, mert olvasáskor én eléggé elzárom magam a környezetemtől – ez egyelőre luxus. Szerencsére az évek folyamán nagyon megszerettem a sütést-főzést, ami megkönnyíti, hogy ebben az egyébként kötelező „házi" feladatban is sok örömöm teljen. Nagyon szeretünk kirándulni, túrázni (főleg a férjem és én, a lányokat meg rávesszük), én különösen élvezem még a térképek böngészését.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
Elsősorban: ha még nem alakult ki, találják meg magukban a motivációt és azt a módszert, aminek segítségével valódi örömet találnak önmagában a tanulásban is. ENNEK tényleg egy egész életre szóló hatása lesz!
Legyenek nyitottak: nem mindig lehet tudni, hogy egy most „nem-szeretem"-nek tűnő tantárgy vagy tudományterület nem lesz-e mégis központi jelentőségű a pályájuk során.
Végül: hát igen, ez a legalkalmasabb időszak az intenzív tanulásra, van is kiktől, ki kell használni!

x