Nyékyné dr. Gaizler Judit PhD, egyetemi docens

Nyékyné dr. Gaizler Judit a Kar legelső munkatársai közé tartozik. A kezdeti időkben dr. Roska Tamás alapító dékán mellett dékánhelyettesként dolgozott, később két cikluson át Karunk dékánja volt, Szolgay Péter dékán urat pedig prodékánként segíti a Kar vezetésében. Az Adatszerkezetek és algoritmusok, illetve a Programozási nyelvek és módszerek tárgyakat oktatja.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?
1972-ben diplomáztam, az ELTE TTK matematikus és az ELTE BTK általános és alkalmazott nyelvészet szakát végeztem párhuzamosan. A számítógépes nyelvészet akkor még gyerekcipőben járt, a természetes nyelvek belső szabályrendszerének formális leírása, a jó minőségű gépi fordítás megvalósítása nagyon érdekelt.

Milyen (konkrét) élményei vannak egyetemi éveiről?
A matematikus képzésen (ez volt a fő szakom) kis létszámú, 50 fős évfolyamok voltak, mindenki ismert mindenkit - mint most az ITK-n - a sok fiú között nekünk lányoknak nagyon jó dolgunk volt.  Együtt jártunk kirándulni, együtt készültünk a vizsgákra.
Emlékszem, volt egy professzorom, nemzetközi hírű matematikus, aki hétről hétre érdekes, gondolkodtató házi feladatokat tűzött ki. Ez nem volt kötelező, de a beadottakat személyesen átnézte, ötleteket adott elegáns megoldásokhoz. Ő úgy tanította a tárgyát, a számelméletet is, hogy megtapasztalhattuk, ez még nem egy "befejezett" téma. Amikor például egy-egy tavaszi szünet után visszajött egy nemzetközi konferenciáról, a mi szintünkön fogalmazta meg az érdekes, frissen megoldott problémákat és a még megoldatlanokat - érzékeltette velünk, hogy van, lesz helyünk a "pályán". Sajnos korán elment ...

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Már hallgató koromban vezettem gyakorlatot, így nagy öröm volt a számomra, hogy részt vehettem az ELTE-n az akkor induló programozó-programtervező matematikus képzés kialakításában is. Nagyon jó volt a légkör a tanszékünkön, mindannyian fontosnak tartottuk, hogy az ELTE-n végző programtervezők valóban világszínvonalon legyenek majd képesek helytállni.
Pályafutásom indulásához tartozik a következő kis történet: végzősként második gyerekünket vártam, s amikor leendő főnököm hívott, hogy szeptembertől odavesz a tanszékére, ezt meg is mondtam neki. Erre ő megkérdezte. "De akkor ezzel be is fejezte, ugye?" Nyeltem egy nagyot, de legjobb, ha az ember őszinte, gondoltam, s "nem"-mel válaszoltam, majd vártam, hogy most mindjárt közli velem: "Hát akkor maga nem lesz munkaerő, sajnálom, keressen valami mást." - de legnagyobb meglepetésemre azt mondta: "Bátor nő maga!" és odavett a tanszékre!

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
Most tizenöt éve, hogy Roska Tamás professzor úr meghívott erre a "nagy kalandra", hogy segítsek az ITK-n - először a Kar felépítésében, az oktatás indításában, aztán a stabilizálásában. Nagy ajándék volt számomra ez az elmúlt időszak!

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Nehéz a kérdés, mert nagyon-nagyon sok szép élményem volt, felsorolni is alig tudnám!
Dékánként minden tavasszal személyesen is beszélgettem az elsősökkel, megérintett az őszinteségük! Volt, aki elmondta, hogy kicsit félve jelentkezett hozzánk, annak "ellenére", hogy katolikus egyetem vagyunk, de olyan érdekes, vonzó lehetőségeket látott a nyílt napon a laborlátogatásokon, hogy nem tudott ellenállni - és meggyőződött arról, hogy nem kell félnie, egyszerű, személyes odafordulással találkozott csak...
Három éve, a dékáni búcsúztatásomkor kaptam egy oklevelet és egy könyvet a diákoktól, azt mondták, ahogy én is így köszöntem meg nekik évről évre a közösségért végzett munkát, ők is szeretnék ugyanezt nekem megköszönni - nagyon sokan aláírták! - ez azóta is a szobámban függ, erre nagyon büszke vagyok!

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Világszínvonalú, személyes, közösségi

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra? Miért?
Ha újrakezdhetném, csak ITK-s hallgató szeretnék lenni!
Roska Tamás professzor úr, amikor megálmodta, hogy milyen is legyen a PPKE újonnan induló mérnöki kara, biztos volt benne, hogy a biológia motiválta információs technológia lehetőségei adják a jövő útját. Igaza volt!
Az itt tanulók világviszonylatban is érdekes szakterületeken mélyülhetnek el, s miközben nemzetközi szakmai lehetőségeik messze meghaladják a nagy létszámú egyetemeken tanulókét, megtapasztalhatják, mit is jelent, hogy itt "emberközpontú" kutatások folynak - a látássérültek (bionikus szemüveg), a diagnosztika (lab-on-a-chip), stb. támogatására.
Az emberi-személyes-közösségi légkör meghatározó, életre szóló barátságok, házasságok születnek itt.
Az egyetlen gondom a "bőség zavara" lenne, nagyon nehezen tudnék választani, miben is mélyüljek el. :-)

Megosztana valamit a családjáról?
Férjem villamosmérnök, már nyugdíjban van, reaktorok biztonságvédelmével foglalkozott. Öt gyermeket neveltünk fel, sokféle életutat járnak: van gyógytornász, lelki gondozó, építészmérnök, pap és jogász, van családos és egyedülálló. Kilenc unokánk született eddig, egyévestől tizennyolc évesig, van köztük, aki az ITK-ra készül.
Szeretünk együtt lenni, közösen ünnepelni születésnapokat, névnapokat, házassági évfordulót, karácsonyt, vagy csak egyszerűen nyaralni, kirándulni menni. Nem mindig könnyű összehangolni, hogy mindenki ráérjen, egy közös nyári hétvégét már tavasszal kezdtünk szervezni, de mindannyian szeretnénk ott lenni, és ez a lényeg!

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
A családommal, a barátainkkal! Szívesen megyünk együtt kirándulni vagy színházba, operába, de az is fontos, hogy tudjunk leülni, "csak úgy" együtt lenni, találkozni a szó teljes értelmében. Szeretek olvasni, és mindig remélem, hogy lesz még kicsit több időm erre. Szívesen állítok össze fényképalbumot, vetítést a gyerekeimnek, unokáimnak, amit aztán együtt nézünk meg.
Szeretek sütni-főzni, finomakat készíteni. Egyik unokám egyszer csak szólt, hogy benevezett az iskolájukban a nagymamák süti-sütő versenyére - amire aztán csodás gyümölcskosárkákat gyártottunk "együtt", nagy sikerrel (nemcsak a legszebb, hanem a legfinomabb is lett).

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
A szakmai és a családi élet összehangolása alapvetően fontos, teljes életük csak akkor lehet, ha ezt soha nem adják fel - bármilyen nehéznek is tűnik néha!
Meggyőződésem, hogy a Jóistennek terve van velünk, s nincs annál nagyobb öröm, ha azt érezhetjük, munkánkkal az Ő tervét próbáljuk megvalósítani. Henri Boulad atya mondta nemrégen egy lelkigyakorlaton, hogy szerinte most még a Teremtés hatodik napján vagyunk, még nincs itt a pihenés ideje, és a mi feladatunk az, hogy megtegyünk mindent, ami tőlünk telik!

x