Tihanyi Attila MSc, mérnöktanár

Tihanyi Attila 2005 óta dolgozik Karunkon. Legfontosabb tárgyai a Bevezetés a méréstechnikába és jelfeldolgozásba, Áramkörök elmélete és számítása, illetve Előírt laboratórium.

Hova járt egyetemre?
1985-ben végeztem a Budapest Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, ahol villamosmérnöki MSc oklevelet szereztem.

Miért ezt a szakot, szakterületet választotta?
Szerencsés voltam abban a tekintetben, hogy már az egyetem megkezdésére pontosan kialakult az az elképzelésem, hogy híradástechnikával és annak is a vezetékes telefonos ágával szeretnék foglalkozni. A választásomat csak megerősítették tanulmányaim a Pataki István Szakközépiskolában, ahol már középiskolásként foglalkoztunk elektronikus áramkörökkel. Voltak úgynevezett elektronika, híradástechnika, külön vezetékes híradástechnika és automatika tantárgyak, így könnyebben tudtam választani. Akkoriban volt szakmai tanulmányi verseny is, melynek országos döntőjében elért helyezésem alapján vettek fel az egyetemre, így nem kellett külön felvételiznem.

Milyen élményei vannak egyetemi éveiről?
Az egyetemi képzés első éveiből arra emlékszem, hogy sok munkát jelentett a szakközépiskolai tanulmányaim hiányosságainak pótlása, mivel a gimnáziumokban akkoriban nagyobb óraszámban tanultak matematikát és fizikát, mint azt mi tettük. Kötelező órarend volt az egyetemen, így nem lehetett tárgyat halasztani, mindent az adott vizsgaidőszakban kellett teljesíteni. Volt egy nevezetes vizsgám Elektronikus eszközök tárgyból ahol, jelentős fölénnyel, 36:2-re a tanszék nyert... Később pótoltuk. Az idő tájt kezdett kialakulni az az önálló munka, mely a későbbi diplomatervet megalapozta. Barátommal, Dr. Géher Károly csoportjában, Dr. Halász Edit felügyelete mellett kezdtünk dolgozni egy digitális átviteli rendszer számítógépes szimulációján, melyhez egy egyetemi kutatás kapcsolódott. Több év munkája és sok ráfordított éjszaka után TDK dolgozatban adtunk számot az elvégzett munkáról és eredményekről, amellyel az egyetemi és az országos megmérettetésen is első helyezést értünk el. Ennek köszönhetően résztvehettünk a szocialista országok nemzetközi TDK konferenciáján.

Hogyan indult a pályafutása?
Az egyetemi évek alatt mutatott eredmények és kialakult munkakapcsolat alapján egy barátommal megkaptuk azt a lehetőséget, hogy az egyetemen dolgozhassunk tovább, tulajdonképpen így kezdődött a pályafutásom. A munka megkezdése után, elkezdtem foglalkozni egy sokcsatornás távíró multiplex berendezés fejlesztésével. Annak befejezése után, pedig a beszédszintézissel ismerkedtem meg közelebbről, így kerültem kapcsolatba Dr. Takács Györggyel, akivel egy LPC alapú szintézis berendezést készítettünk. Később részt vettem a többnyelvű beszédszintézis-rendszer, a MultiVox fejlesztésében is.

Mi motiválta?
Eddigi életemben mindig az új feladatokat és kihívásokat kerestem, és elmondhatom, hogy azokat sikeresen teljesítettem.

Hogyan került az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
Az ITK-ra 2005-ben kerültem egy véletlen találkozás folytán. A Magyar tudósok körútján találkoztam Dr. Takács Györggyel, aki akkor már itt tanított. Ő mondta, hogy az ITK-n szükség lenne egy laborral foglalkozó szakemberre, és ezzel kapcsolatban keressem meg. További beszélgetések után jelentkeztem az állásra, és 2005. szeptemberében kezdtem el dolgozni a karon.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Rendkívüli módon tetszik, és jónak tartom, hogy egy viszonylag kis létszámú közösség alakult ki a karon, mely lehetővé teszi az emberi kapcsolatokat.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Nagy tudású emberek családias közössége.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra?
Igen. Sokkal jobb lehetőségeket biztosít tanulásra, felzárkózásra, mint a 80-as évek elején a Műegyetem.

Megosztana valamit a családjáról?
Feleségemmel Rákoskeresztúron élünk egy családi házban. Egy lányunk van, aki jelenleg Berlinben a Humboldt Egyetem tanul.

Szabad idejét mivel szereti tölteni?
A kevés szabadidőben a pihenésen és a ház körüli munkákon túl, famunkával szoktam foglalkozni: asztalos-jellegű dolgokat készítek, restaurálok.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
Valami olyasmit, amit a szocializmusban Lenin után szabadon mondtak: TANULNI, TANULNI, TANULNI!

x