Dr. Tornai Kálmán PhD, egyetemi adjunktus

Dr. Tornai Kálmán 2003-ban került az egyetemre, műszaki informatikus szakon szerzett diplomát. Ezt követően doktoranduszként folytatta tanulmányait Karunkon. 2013-ban szerzett fokozatot, azóta Karunk főállású oktatóinak csapatát erősíti. Az általa oktatott tárgyak: Adatbázis-rendszerek, Adatszerkezetek és algoritmusok, Alkalmazásfejlesztés Android illletve IOS platformra, Java programozás, Mobil alkalmazásfejlesztés alapjai.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?
Egyetemi tanulmányaimat az ITK-n kezdtem, 2003-ban az akkori osztatlan mérnök informatikus képzésben. Egészen fiatal korom óta szerettem megismerni a tárgyak, eszközök belsejét, viszont legtöbbször a szétszedésig jutottam, az összerakás sosem volt az erősségem. Emellett lekötött a programozás is, nagyon sok időt töltöttem egyszerű kódok készítésével. Így elég magától értetődő volt, hogy informatikát tanuljak, ahol később a szoftvertechnológia témacsoportot választottam.

Milyen élményei vannak egyetemi éveiről?
Rendkívül jó élményeim vannak. Nagyon izgalmas és egyben kihívásokkal teli volt az egyetemi időszak; nem kifejezetten a megtanulandó, megértendő anyag miatt, hanem mert formálódó kar volt az ITK 2003-ban. Két felsőbb évfolyam volt hozzánk képest, és ezért sok olyan eseményben is részünk volt, ami mostanra már szinte hihetetlen. Ráadásul a Kar egyik specialitása az, hogy jó, megtartó közösségek jönnek létre, amelyek nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is jelentősek. Az efféle éjszakákba menő beszélgetés, tanulás következménye volt egyszer például az, hogy az egyetemen elaludtam másnap – zh közben...

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Egészen hamar, hallgató koromban, már az ötödik félévben vezettem gyakorlatot az adatbázis kezelés, programozás, szoftvertechnológia területén. Nagy élmény volt számomra, hogy olyan hallgatótársaimnak tudtam segíteni abban, hogy sikeresen felkészüljenek egy-egy programozási számonkérésre, akiknek az algoritmikus gondolkodás nehezen ment. Sajnos a megfelelő receptet nem tudom, hogy mitől világosodik meg minden, de egyet s mást már megtapasztaltam az elmúlt tíz év során.
Részben ez, részben pedig az a kíváncsiság, amit az előbb említettem, hogy hogyan működik, mit lehet vele csinálni, vezetett oda, hogy folytassam tanulmányaimat. Már az egyetemi képzés során részt vettem laboratóriumi munkákban, a WSN (Wireless Sensor Network) laborban Levendovszky János vezetésével és később is ott folytattam doktori kutatásaimat.

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
2003 óta, és mert felvettek a mérnökinformatikus képzésre az akkori felvételi szabályok szerint.
Na, de a viccet félretéve, a doktori tanulmányaim során többször felmerült, hogy a fokozatszerzést követően folytathatom az addig megkezdett munkámat, maradva a Karon. Ehhez kellő bíztatást és támogatást kaptam Nyékyné dr. Gaizler Judittól.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Sok olyan élmény van, ami konkrét eseményhez kötődik, de ezek helyett inkább azt emelném ki, hogy az a légkör, ami az ITK-n körülvesz minket, ami lehetővé teszi, hogy tanuljunk egymástól, az rendkívüli.

Ebbe beleértem azt is, amikor egy közösségi élmény részesei vagyunk, de azt is, amikor egy problémát sikerül megoldani, legyen az technikai, adminisztratív, vagy tudományos.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Közösség, tudás és elkötelezettség.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra?
Azt hiszem, hogy ez a kérdés magától megválaszolásra került. De, hogy ne legyek félreérthető: szívesen jártam az ITK-ra mind a mérnökképzés, mind a doktori képzés során.

Megosztana valamit a családjáról?
Feleségemet, aki gyógypedagógus, 2009 augusztusában ismertem meg egy rendkívüli véletlenekkel tarkított tábor során. 2013 nyarán házasodunk össze, Gyálon lakunk.
Két húgom van, akik pedagógusként, óvodapedagógusként dolgoznak, valamint édesanyám is tanár, így könnyen megoldható, hogy majd gyermekeinket az óvodától az egyetemig családtag tanítassa.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Ó, nagyon szeretek sétálni, túrázni, felfedezni! Sajnos a szabadidő egyre csak fogy, mert mindig van valami, amin dolgozni kell, vagy érdemes.
Folyton reménykedem abban, hogy újra lesz időm rajzolni, fényképezni, amit korábban mindig szívesen tettem.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
A komoly munkára szükség van. Nem a kibúvókat kell keresni, hanem meg kell fogni a végét és csinálni kell. Ehhez pedig mindig jól jön, ha olyan témával foglalkozunk, ami érdekes, lenyűgöz. Amiben biztos vagyok, hogy mindenkinek van ilyen téma és azt képes megtalálni, de ehhez bizony nyitott szemmel kell járni.

x