Várdainé Kollár Judit MSc, mérnöktanár

Várdainé Kollár Judit 2009 óta tanít Karunkon. Az elsőévesek matematika szintfelmérőjét évek óta ő szervezi. Oktatott tárgyai közé tartozik a Matematikai analízis I-II, Valószínűségszámítás és matematikai statisztika, illetve a Sztochasztikus folyamatok.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?

A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának matematikus-mérnök szakán végeztem.
Gimnazista koromban is nagyon szerettem a matematikát. Olyan szakterületet szerettem volna választani, ami nem elméleti, hanem gyakorlat-orientált szakembert képez.

Milyen élményei vannak egyetemi éveiről?

Szerettem egyetemista lenni. A gimnáziumban fizika tagozatos voltam, így az nem volt újdonság, hogy zömében fiú csoporttársaim vannak. Sok vidám, illetve a kemény tanuláshoz kapcsolódó élményem van.
Informatikusoknak ma már hihetetlennek tűnő élményt osztanék meg. Másodéves koromban a TDK munkámhoz számítógépet – kis asztali személyi számítógépet - használtam. Ekkor az volt az egyetlen az Anyagszerkezettan tanszéken. Nyomtató nem volt a géphez, így a beadás előtti éjszakát azzal töltöttem, hogy a monitorról diktálta egy barátom, én meg másoltam a programsorokat, amit a dolgozathoz csatoltam.

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?

Amikor befejeztem az egyetemet, mindenképpen matematikus-mérnökként szerettem volna elhelyezkedni. Ez sikerült is az MMG - Automatika Műveknél. Hamarosan megszületett lányom, Veronika, majd sorban a fiaim, Péter, Zsolt és Balázs. 9 év otthonlét után tudtam, hogy a mérnöki munka, a napi 9-10 órás távollét nem az az életforma, amire vágyok.
Családomban nagyon sok tanár volt, tőlük megtapasztaltam, hogy öröm a tudás továbbadása. Így amikor nagyobbak lettek a gyerekeim, és lehetőséget kaptam arra, hogy Főiskolán matematikát tanítsak, örömmel kaptam utána. Már előtte is sokszor korrepetáltam barátok, ismerősök gyermekeit. Mindig is úgy éreztem, én azért kaptam a matematika megértéséhez a talentumomat, hogy tudjak segíteni a „rászorulóknak".

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?

Óraadóként már akkor is oktattam az ITK-n, amikor az még a Sapientián volt. Akkor még az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Matematika Tanszéken voltam főállásban. 2009-ben jöttem át oktatni az ITK-ra, valamint az esztergomi kihelyezett tagozatra.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?

Huuuu, az van sok. A legkedvesebbek az egyéni, őszinte beszélgetésekhez kapcsolódnak.De most egy vicceset szeretnék megosztani. 134-s terem, filctollal írható tábla. Filctoll sehol, beszaladtam a Gazdasági Osztályra, segítsenek, már megy az óra, én meg nem tudok mivel írni. Kaptam is egy tollat. Már az első betűnél gyanús volt, hogy nagyon szépen, jól láthatóan ír. De azért végigírtam a sort. Az óra hátralévő részét magyarázással töltöttem, majd mikor magukban dolgoztak a diákok, mindenféle praktikával próbáltam eltüntetni a Valószínűségszámítás egyik fontos alapképletét. Sikertelenül...
Szünet végén hiányzott az egyik diák. Csak elkezdtem az órát nélküle, találgatták a többiek, hová tűnhetett. Kiderült, hogy elszaladt a Baross utcánál lévő patikába, hogy szerezzen oldószert, amivel végre eltűntettem az öröknek tűnő feliratomat.
Nagyon hálás voltam a segítségéért.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?

Tudomány, bizalom, közösség.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra?

Igen, nagyon. Amikor egyetemista voltam, nagyon fontos volt számomra, hogy kis létszámú szakra járok a Gépészmérnöki Karon belül. Ismertek a tanárok, személyes jó kapcsolat volt velük is, nemcsak a diáktársakkal. Ezt tapasztalom itt is.
Fontosnak tartom az alapvető értékek hangsúlyozását is, ami jelen van egyetemünkön.

Megosztana valamit a családjáról?

32 éves házasok vagyunk a férjemmel, négy gyermeket neveltünk fel. Legidősebb Veronika lányunknak már 2 gyermeke van, élvezem a nagyszülői lét örömeit is. Péter fiunk is házas, formatervezőként dolgozik különböző Etyeken forgatott filmekben. Zsolt pénzügyi előadó, Balázs még egyetemista.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?

A családommal. Nagyon szeretem, amikor összegyűlik az egyre gyarapodó családom, a nővéremékkel együtt már harmincan vagyunk.
Nagyon szeretek olvasni, kötni, kirándulni, baráti beszélgetésekbe bonyolódni.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?

Használják ki az egyetemista lét minden percét. Értem ez alatt a tanulás, tudományokban való elmélyülés, és a világ felfedezésének lehetőségét is. Felnőttként élnek a világban, azaz felelősséggel döntenek már, de mégis könnyebb létforma ez, mint amikor már dolgoznak, saját családjuk van.

x