Dr. Závodszky Péter, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja

Dr. Závodszky Péter részt vett a Kar megalapításában, és a kezdetektől tanít is Karunkon. Az általa oktatott tárgyak: Bevezetés a molekuláris biológiába, illetve Bevezetés a biofizikába.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?
Debrecenben - az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen- voltam fizikushallgató. Már 10-12 éves koromtól érdekeltek a természettudományok, különösen a fizika, azon belül az atomfizika. Tanárom bíztatására sok ilyen tárgyú könyvet – elsősorban egyetemi tankönyveket – olvasgattam, és kísérleteztem az iskolában és otthon. Debrecenben, a Füvészkert utcai kezdetben református, majd állami általános iskolába jártam, pályaválasztás tekintetében ott dőlt el a sorsom. A sors a családot az ötvenes években Győrbe vetette, ott jártam gimnáziumba, a Révaiba. Ezek az évek sem vették el a kedvem a fizikától, sőt megerősítettek abban, hogy fizikusnak menjek. Szalay Sándorról és a debreceni Atomkutató Intézetről sokat hallottam, jelentkeztem fizikusnak – felvettek, származásom ellenére, Szalay elhatározásából.

Milyen élményei vannak egyetemi éveiről?
Legfontosabb emlékem az, hogy jó időszak volt. Érdekes módon szinte mindenre volt időm: nyelveket tanultam, intenzíven sportoltam, sokat dolgoztam diákkörösként az Atomkutató Intézetben, pénzt kerestem fordítással és tanítással, s élénk társadalmi életet is életem akkor szerzett – s azóta is meglévő - barátaimmal. A debreceni egyetemen akkoriban nagyon családias légkör uralkodott, s a Nagyerdőn az egyetem környezetében mindent és mindenkit megtaláltunk, ami csak a tartalmas és kellemes diákélethez szükségeltetik.

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Egyetem éveim időszaka izgalmas és érdekes korszak volt a tudományban, különösen a biológiában. Az élet molekuláris szintű megértésével, a fehérjék szerkezetével és működésével kapcsolatban új fejezetet nyitott, amikor 1958-ban John Kendrew a mioglobin, majd 1960-ban Max Perutz a hemoglobin szerkezetét, röntgen diffrakciós módszerrel, meghatározta. Ez izgalomba hozta az egész tudományos világot, beleértve a fizikusokat is. Én ekkor voltam fizikushallgató Debrecenben, Szalay Sándor volt a mesterem, és a kísérleti magfizika érdekelt. Ebben a környezetében gyakran szó esett biológiai rendszerekről és kérdésekről. Szalay maga orvosi, biológiai radioaktív nyomjelző módszereket is fejlesztett, érdekelte az urándúsulás biológiai aspektusa. Pályakezdése is a biokémiához kapcsolta: az egyetem elvégzése után Szentgyörgyi Albert vette maga mellé, s ez az időszak nyomot hagyott gondolkodásában és mentalitásában.

Később Rutherford mellett dolgozott Cambridge-ben, a Cavendish laboratóriumban – ott, ahol később Kendrew és Perutz korszakos fehérje-krisztallográfiai munkái születtek. Egyetemi éveim alatt sok időt töltöttem az MTA Atommagkutató Intézetében, diplomamunkámat is ott készítettem. Már ebben az időben érzékletem, hogy a fizikának van keresnivalója az élettudományokban, hisz' ez nem más, mint komplex rendszerek fizikája. Amikor állást kerestem ilyen irányba is kacsingattam. Az MTA Biokémiai Intézetében (ma ez az MTA TTK Enzimológiai Intézete) éppen fizikust kerestek, Straub F. Brunónak az Intézet igazgatójának az volt a meggyőződése, hogy a fizikai elvek és módszerek bevonása az élettudományokba lesz az elkövetkezendő évek vezetető trendje. Jelentkeztem tehát Straubnál, és elbeszélgettünk. Ez a beszélgetés el s döntötte a sorsomat, Straubot és a Biokémiai Intézetet választottam.

Visszagondolva érdekes, hogy tulajdonképpen kétszeresen mondhatom magam Szentgyörgyi Albert tudományos unokájának, hiszen mindkét meghatározó mesterem, Szalay Sándor és Straub F. Brúnó is nála kezdték tudományos pályájukat, s onnan hozták azt az elhivatottságot, értékrendet és erkölcsi tartást, ami az én szememben naggyá és kötendővé tette őket.

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
A kezdetektől itt vagyok, sőt már az alapítás előtt itt bábáskodtam az ITK születésénél. Hosszú ideje voltam már Roska Tamással jó ismeretségben, de nem voltunk szorosabb szakmai kapcsolatban egymással, amikor megkeresett a Karolina úton, az Enzimológiai Intézetben. Tamás tudta, hogy fizikus létemre biológiával foglalkozom, s azt is, hogy évek óta Los Angelesben, a Kaliforniai Egyetemen (UCLA) tanítok fizikai-biokémiát. Elmondta terveit a kar lapításával kapcsolatban, és kért, hogy vállaljam a biofizika és a molekuláris biológia oktatását. Nem kellett sokat bíztatni. A dologhoz tartozik, hogy mindig is a fizika, a műszaki és az élettudományok határ mezsgyéjén kalandoztam, 1964-ben még ismeretterjesztő cikket is írtam: „Bionika – mit tanulhat a műszaki tudomány az élő világtól" címmel. Ettől kezdve rendszeressé váltak a hosszú, érdemi beszélgetések. Tamás könyveket hozott, tájékozódott a legjobb külföldi egyetemek tematikájában. Együtt állítottuk össze a kurzusok tartalmát. Akkor meglepett engem ez a minden részletre kiterjedő figyelem. Azóta tudom, hogy mi az ITK magas szakmai színvonalának és sikerének egyik titka. a „gazda" minden részletre kiterjedő, folyamatos figyelme.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Legkedvesebb élményem az, hogy itt lehetek, ebben a közösségben. Élvezem a családias légkört, érzékelem az egymással való törődést, amit máshol nemigen tapasztalok. Az is jó érzéssel tölt el, hogy látom a hallgatóim túlnyomó többségében az igazi érdeklődést és tudásvágyat: nem csak „papírt" akarnak szerezni. Jó érzés, hogy részese lehetek egy intézménynek, amelyben az én ízlésem szerint, felelős, etikus és felkészült polgárokat nevelnek ennek az országnak.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Nevelés, tanítás, törődés.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra? Miért?
Szívesen, ha lenne itt fizikusképzés, mert a szakmámat fel nem adnám. De kar légkörét – úgy gondolom – diákként is vonzónak találnám.

Megosztana valamit a családjáról?
Két felnőtt lányom van, s négy unokám. Örömömet lelem bennük, s igyekszem minél több időt tölteni a körükben. Őrülök, hogy a közelemben élnek, sikeresek, és Magyarországon képzelik el a jövőjüket. Az is jó érzés, hogy sok mindent tovább visznek abból, amit én értéknek tartok.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Nincs sok szabadidőm, de azt arra fordítom, hogy teljes spektrumú életet éljek. Sokat olvasok, minden nap sportolok, találkozom gyermekeimmel, unokáimmal és barátaimmal. Hangversenyre, színházba kiállításokra gyakran megyek, szinte mindig, ha valami felkelti az érdeklődésemet. Sok társadalmi, közéleti megbízatásom is van.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
Azt, hogy jól gazdálkodjanak az idővel, s ne teljen el perc úgy, hogy az ne legyen hasznos, vagy kellemes – legjobb, ha egyszerre mindkettő. Legyen távlati tervük és abból bontsák le napi teendőiket. Ismerjék fel, mi a fontos, és ne engedjék, hogy életükből a sürgős ügyek kiszorítsák a fontos dolgokat.

x