A szemlélt igazságokat átadni 2019. október 11.

Az alábbiakban a Contemplata aliis tradere c. kötet 2019. október 10-én megtartott, ünnepélyes bemutatóján elhangzott köszöntések összegzését közöljük.

Az Aquinói Szent Tamástól vett és a fenti címben magyarul jelzett idézet (Contemplata aliis tradere) szerepel annak az ünnepi tudományos kötetnek a címlapján, amelyet Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektorának hatvanadik születésnapjára állítottak össze a magyar tudományos élet jeles képviselői. Géza atyát barátai és tisztelői a kötet bemutatásával köszöntötték október 10-én. Az ünnepi eseményen – a Veszprémi Főegyházmegye, a Veszprémi Hittudományi Főiskola és a PPKE nevében – Udvardy György veszprémi érsek, Varga István, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora, Birher Nándor veszprémi főiskolai tanár, valamint Frivaldszky János tanszékvezető egyetemi tanár, a PPKE rektori főtanácsadója köszöntötte az ünnepeltet. A kötetet Szilágyi Csaba egyetemi docens, rektori főtanácsadó mutatta be.

Udvardy György érsek, Géza atya főpásztora a 89. zsoltár szavait idézte, „amelyek az ilyen évforduló Istenhez kapcsolódó jelentését is hangsúlyozzák".

Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre,
mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult.
Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!
Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: „Emberek fiai, térjetek oda vissza!"
Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű:
reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.
Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől.
A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.
Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át.
Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig.
Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől?
Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!
Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz,
üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk.
Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged!
Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, hogy bölcsességre neveljük szívünket – utalt Udvardy érsek a zsoltár szavaira. „A születésnap egyszerre öröm, hálát adó köszönet és természetesen számvetés is."
Az öröm forrása a lét öröme, annak tudatosítása, hogy az élet jó. „Nemcsak általában jó az élet, mások élete, hanem annak a megélése, hogy saját életünk jó."

A születésnap – folytatta az érsek – segít abban is, hogy fölfedezzük Isten ajándékait, amelyeket az ünnepelten keresztül mások számára, a közösség számára adni kíván. „Hogy fölfedezzük azokat a kincseket, amelyekkel rektor úr rendelkezik, amelyeket kapott, amelyeket kialakított, amelyekért megküzdött, s amelyeket másoknak ajándékoz napi szolgálatával."
A születésnap a köszönet ideje is. Köszönet az egyéni erőfeszítésekért, az egyéni küzdelmekért, de köszönet az egyéni istentapasztalatért is. „Mert mi mindannyian a szó igazi és legmélyebb istenkapcsolatot hordozó értelmében teológusok vagyunk, Istenről beszélünk a személyes tapasztalat okán." És ez az istenélmény-tapasztalat az egész közösség számára igen fontos.
A továbbiakban Udvardy György az elért eredményeket említette; Géza atya tudományos teljesítményét, közösségi szolgálatát, „s mindez talán tetten érhető, kézzel fogható abban az ünnepi kötetben, amelyet az ünnepeltnek ajándékként átnyújtunk".
Taníts meg számot vetni napjaink sorával – idézte ismét a zsoltár szavait a főpásztor. „Amikor számvetést végzünk, annak fölismerésében is megerősödünk, hogy az Úrnak köszönhetjük létezésünket. És ez nagyon jó így."
Taníts meg számot vetni napjaink sorával – ez azt is jelenti, hogy nem egyszerűen eredményeket, évszámokat és azok eseményeit vesszük sorra, a számvetés sokkal inkább a kegyelem rendjében történik. A lélek adományainak fölfedezése ez.
„A számvetés természetesen az Egyházban történik. Az egyház gyermeki vagyunk, a keresztségben elszakíthatatlanul hozzá tartozunk, és ugyanígy az Egyház szentségei más-más módon erősítenek és hívnak szolgálatra minket."
A zsoltárvers második felében megfogalmazza, hogy bölcsességre neveljük szívünket. „A bölcsesség pedig abban mutatkozik meg, hogy jól látjuk Istent, jól látjuk az embert, jól látjuk Isten és az ember kapcsolatát; jó döntéseket tudunk hozni, s ezekben a döntésekben állhatatosan ki akarunk tartani." Ezt követően Udvardy György felidézte múltjuk közös pillanatait Géza atyával: az esztergomi szemináriumi időket és Rómában, a Pápai Magyar Intézetben töltött évet.

Varga István rektor ismertette Kuminetz Géza életútjának legfontosabb állomásait, mert – mint mondotta – „az életrajzi adatok szükségesek ahhoz, hogy megértsük a személyiség formálódását".

Birher Nándor „a hivatalosság minden látszatát félretéve" barátként beszélt az ünnepeltről és a kötetről. „Egzisztenciám tekintélyes részét ugyanis Géza atya barátságának köszönhetem."
A kötet megjelenését korainak tartotta, hiszen ha Mózes százhúsz életévére gondolunk, akkor Géza atya még csak életútjának felénél jár. Ugyanakkor Dantétól tudjuk, hogy milyen ijesztő is tud lenni ez. „Ebben az életállapotban különösen is szükség van a barátokra. Szükség van arra, hogy a barátok ott álljanak melletted, és ezt meg is mutassák." A köszöntő kötet ennek értelmében „a barátok szeretetének gyűjteménye".
Kuminetz Géza egyik művéből a következőket idézte a barátságról: „Mikor lesz valósággá Krisztus barátsága? Ha tudod, mit jelent szolgának lenni. Ha tudod, hogy jó barátok csak jó szolgákból lehetnek. A barátság és a szolgálat egészen szorosan összetartoznak. Szolgálat vagy inkább szolgaság létezhet önmagában, de barátság szolgálat nélkül soha. Nincsen barátság odaadottság nélkül. Odaadottság pedig nincs szeretet nélkül. A szeretet, melyet Jézus hozott, a szolgálat által megtanít a barátságra."

Frivaldszky János ugyancsak utalt közös múltbéli élményeikre, illetve Géza atya, a lelkipásztor családjához fűződő viszonyára. S idézte a szeretetről írt sorait:
„A szeretetről oly sokat és oly sokféleképpen hallunk a Szentírásban. Mégis azt kérdezzük, hogy az miről szól. Mert ez a jelenség egyszerű és bonyolult. Az élet centruma és perifériája. Mintha nem lenne szabálya. Szabaddá és fogollyá tesz egyszerre. Pontosabban szeretet nincsen, nem létezik, csak szerető és szeretett személy létezik. Ezért a szeretet mindig konkrét. Sohasem elvont, legfeljebb a róla való beszéd. Csakis személyek között létezik, vagy tán csak érvényesül, de az biztos, az emberi kapcsolatok lehetőségének forrása és csúcsa. Kell tehát, igen, kell, nagyon kell valaki más, aki szeret minket, akit mi is szerethetünk. Különben nem ismerhetjük, nem érthetjük a szeretetet. Csak aki megtapasztalta Krisztus szeretetét, bármilyen módon is, és itt sincs szigorú szabály, csak az mondhatja kongeniálisan Pállal: ki választhat el minket Krisztus szeretetétől? Ugyan mi többet kaphatna még életében az ember? Ki megismerte Krisztust, a hús-vér testvért, ugyan hova mehetne máshová?"
Majd Géza atya ars poeticának beillő sorait citálta: „Nem vagyok tudós. Lépteimet nem a tudomány rációja vezeti. Isten titkainak vagyok tudója és sáfára. Elbeszélem, hogy milyen nagyot tett velem ő, a hatalmas. Ez az élet. Ez az én örömöm, mely kereszt is énnekem. Próbálok hát lenni az emberekhez egyszerre távol és közel. Csak úgy, mint a Mester, hozzám is vagy egyszerre távol és közel. Nem vagyok hatalmas. Rang, nagy hivatal nem kell nekem. Erőszakteljes kényszer szintén nem kenyerem. Gazdag sem vagyok, amim van, azt magamban hordom. Nem vagyok szegény sem, hisz nem vágyom sokra. Kevés is elég nekem. Egyetlen vágyam: Istent keresem."
Ennek parafrázisaként fogalmazta meg Frivaldszky János: „Géza atyánk az, Aki mer egyszerű lenni, Mer a háttérben lenni, Mer nem népszerű lenni, Mer nem a középpontban lenni..."

Szilágy Csaba felsorolta az ünnepi kötetben szereplő 31 szerzőt, és ismertette az egyes tanulmányok tematikáját. Az írások négy csoportba sorolhatók. Az első varia névvel illethető, azaz különféle témákat ölel fel. Olvashatunk az Európai Unió és a vallás egymáshoz való viszonyáról, korunk kihívásairól, az ateizmusról, a tudomány és a hit viszonyáról, Kuminetz Géza munkásságáról. A következő témakör teológiai, filozófiai és erkölcsi kérdéseket taglal, további írások a történelemmel, egyháztörténelemmel foglalkoznak, s nem hiányoznak azok a szerzők sem, akik kánonjogi, Géza atya egyik tudományos területének témáiról értekeznek.

x