"Nagyon jó, ha a hallgatóknak vannak saját elképzeléseik, ötleteik" 2021. május 18.

Interjú Szederkényi Gábor oktatónkkal, akinek 4 hallgatója összesen 5 díjat nyert el a XXXV. OTDK-n.

Mióta oktat az ITK-n? Már a kezdetektől ennyire sok hallgatót mentorált, vagy ez a szám az elmúlt években nőtt meg?
2001-ben még doktorandusz koromban kezdtem lineáris algebra gyakorlatot tartani az ITK-s hallgatóknak. 2004-től oktatok saját kurzusokat tárgyfelelős oktatóként. Eleinte egy-két hallgató jelentkezett félévente diplomázónak, de akkor még az ITK hallgatói létszáma is jóval kisebb volt mint ma. Idővel valóban növekedett az érdeklődők száma, de ezzel együtt nem tekinthető a csoportunk nagy létszámúnak. Vannak kollégák a Karon, akiknél rendszeresen több hallgató dolgozik.

Milyen kutatási témával foglalkozik? Minek köszönheti a „népszerűségét", hogy ennyi hallgató választja?
Rendszer- és irányításelmélettel foglalkozom, ezen belül is különösen érdekelnek a biológiai motiváltságú rendszermodellek. Ez nagyon röviden azt jelenti, hogy időben (esetleg térben) változó megfigyelhető mennyiségek között keresünk kapcsolatokat, és ezeket felhasználva próbálunk következtetéseket levonni a vizsgált folyamat alapvető tulajdonságairól, illetve módszereket adni a rendszer viselkedésének célzott befolyásolására. Mesterséges szabályozókörök nélkül ma már egy mosógép sem működhet, nem beszélve egy autóról vagy repülőről. A jelenlegi járvánnyal kapcsolatban pl. fel lehet tenni a következő kérdéseket: Hogyan befolyásolják a mai lakossági mobilitási adatok a két-három hét múlva kórházban ápoltak számát? Érdemes-e egyáltalán az adott pillanatban korlátozó intézkedéseket bevezetni, vagy ezeknek már semmilyen érdemleges hatása nem lesz a járvány alakulására? Ezekre manapság már megfelelően tudunk válaszolni a rendelkezésre álló modellek segítségével.

A rendszerelmélet matematikailag jól megalapozott (hiszen egy kritikus alkalmazásban elfogadható feltételezésekkel be kell tudnunk bizonyítani a működőképességet), a korszerű számításokon keresztül szorosan kapcsolódik az informatikához, és mégis időtálló tudást ad széles körű alkalmazási lehetőségekkel. A tapasztalataim szerint ez vonzó lehet mind az elméleti érdeklődésű mind pedig a konkrét gyakorlati problémákat megoldani kívánó hallgatóknak.

Sok hallgatója van, akinek a PhD képzés alatt is Ön a témavezetője. Ezek szerint az Ön kutatócsoportja olyan hallgatókat vár inkább, akik inkább akadémiai beállítottságúak, vagy az iparban elhelyezkedő hallgatóknak is hasznos, ha részt vesznek az Ön kutatásaiban?
Az egyetemi munka során elsősorban alapkutatással foglalkozunk, tehát főleg az elmélet érdekel bennünket, ami például alapvető rendszertulajdonságok vizsgálatát vagy új számítási, tervezési módszerek kidolgozását jelenti. Fontos motiváció a lehetőségek határainak feltérképezése, köznyelven szólva szeretnénk tudni, hol áll meg a tudományunk. A nálam végzett hallgatók többsége végül az iparban helyezkedik el, és a visszajelzések szerint sikeresen alkalmazza a megtanult módszereket, elsősorban az analitikus gondolkodásmódot. A doktori képzés alatt egy olyan látásmód is kialakul az összetett problémák megközelítésére, amely a napi munka során ebben a formában véleményem szerint nem megszerezhető. Ezért a doktori tanulmányokat egy tudásba és későbbi életminőségbe való sokszorosan megtérülő befektetésnek tartom, ahol életminőségen nem elsősorban az anyagi körülményeket értem, hanem például izgalmas feladatok közös megoldását vagy a tudás megosztását. Az utóbbi bő egy év időszaka olyan értelemben kivételes volt, hogy konkrét külső igény fogalmazódott meg a tudományterületünk járványkezelésben való alkalmazásával kapcsolatban. Úgy gondolom, több kari munkatárssal és külső szakértővel együtt valóban hasznos eredményeket értünk el.

Az ITK-n számos elfoglaltsága, feladata van: Ön a doktori iskola vezetője, szakfelelős, valamint oktat és kutat is a Karon. Hogyan osztja be úgy az idejét, hogy ennyire sikeresen tudjon a témavezetettjeivel foglalkozni?
Ez valóban nem könnyű dolog, előfordul, hogy nyomasztó feladatlisták alakulnak ki több oldalról is. Informatikusként legalább két eszközzel próbálok élni: a feladatok ütemezésével és fontossági sorrendjének meghatározásával. Mindig igyekszem elsődleges prioritást adni a tanításnak és a hallgatókkal való konzultációnak, hiszen a munkaköröm megnevezésében a 'tanár' szó szerepel. Ez a terv időnként óhatatlanul sérül, de ha hosszabb időn keresztül így van, az azt jelzi, hogy változtatni kell. Szerencsére az ITK-n az adminisztratív feladatokat és tisztségeket egy rotációs rendszerben hatékonyan át tudjuk adni egymásnak, szinte minden feladatra van több alkalmas ember. A kérdéssel kapcsolatban még egy élmény jut eszembe: 2014-ben Alain Goriely professzor, az Oxfordi Egyetem Matematikai Intézetének akkori igazgatója a BME-n tartott egy kiváló előadást. Nagyon megmaradt bennem, hogy egy hasonló felvetésre azt mondta: lehetőleg minden kutatási feladatot meg kell osztani a hallgatókkal.

Úgy tűnik, a járvány miatt előtérbe került online kapcsolattartás a mi csoportunkban érdekes módon javította a témavezetői eredményességet (ez az oktatás és kutatás egészére nem feltétlenül igaz). Először is mindannyian rengeteg időt nyertünk azon, hogy kevesebbet kellett közlekednünk. Lényegesen könnyebb volt egy szemináriumot vagy megbeszélést megszervezni úgy, hogy minden érintett kényelmesen be tudjon kapcsolódni. Ezen kívül a telekonferencia rendszerekben található technikai megoldások sokkal hatékonyabbá tették az eredmények azonnali megosztását és kiértékelését. Úgy láttam, a rendszeres konzultációk mellett az egyéni otthoni munka is elmélyültebb volt. Ezért a jövőben is szeretnénk kihasználni a most megismert jól működő megoldásokat.

Egyszerre hány hallgatóval tud foglalkozni? Hány témavezetettet „vállal be" egyszerre?
A csoport méreteit behatárolják a tudományterületünk sajátosságai, és ez így van jól. Nálunk folyamatos tanulásra van szükség mindenki részéről, mivel a 'normál' egyetemi tanulmányok során megszerzett ismeretek önmagukban még viszonylag keveset érnek a tudományos munkában. Sokszor hosszú az új fogalmak 'érési ideje'. Ezért témavezetői munkát csak indokolt esetben lehet megosztani vagy másra rábízni. Az igazán kritikus tényező a PhD hallgatók száma. Mivel legalább az első néhány publikáció anyagán gyakorlatilag napi szinten együtt kell dolgoznunk, ezért egyszerre háromnál több doktorandusz témavezetését nem szoktam vállalni. Ezen kívül az az ideális, ha a hallgatók más évfolyamokon vannak, így különböző témavezetői feladatok adódnak velük kapcsolatban, és egymást is jobban tudják segíteni.

Milyen a jó témavezetett? Milyen hallgatóval jó együtt dolgozni témavezetőként?
A komoly érdeklődést emelném ki általában a tudománnyal és a konkrét kutatási témával kapcsolatban. Ha ez megvan, akkor minden más fontos feltétel is szokott működni. Nagyon jó, ha a hallgatóknak vannak saját elképzeléseik, ötleteik, és ezeket megfelelő érvekkel akár meg is tudják védeni.

Mennyi időt érdemes szánni egy TDK dolgozatra? A konferencia előtt mennyi idővel kell elkezdeni a kutatást/dolgozat megírását?
Nem szoktuk elsődleges célként kitűzni a TDK dolgozat megírását. Elkezdünk dolgozni egy problémán, és ha megérik az eredmény, akkor lehet belőle dolgozatot vagy cikket írni. Annyit azért általánosságban el lehet mondani, hogy szerencsés esetben két félév munkájából már összeállhat egy jó anyag.

Mit gondol, a hallgatóknak miért éri meg TDK-zni? Hogyan tudják azt a tanulmányaikban hasznosítani? Mit tanácsolna a TDK előtt álló (azon gondolkozó) hallgatóknak?
A TDK nézetem szerint főleg a tudomány megszerettetéséről és a hozzá tartozó játékszabályok megismeréséről szól. Ez akár sorsfordító is lehet egy hallgató életében. A konkrét eredmények kidolgozása mellett meg kell tanulni, hogyan lehet mások által is érthető és értékelhető tudományos anyagot írni határidőre, az esetlegesen szigorú bírálatokból (nem megsértődve) tanulni és azokra kielégítő választ adni egy vita során. Ha valaki doktori képzésre készül, akkor szinte kötelezőnek mondanám a TDK munkát, de mindenkinek nagy élményt jelenthet egy sikeresen megoldott és dokumentált feladat. Azt még el kell mondani, hogy a TDK-zsűrikben dolgozó oktatók és kutatók a tapasztalataim szerint nagyon komolyan veszik a feladatukat, tisztában vannak a felelősségükkel, és sok energiát fordítanak a munkák értékelésére. Érdemes ezt hallgatói részről jó értelemben kihasználni.

x