Bércesné Novák Ágnes PhD, egyetemi docens

Bércesné dr. Novák Ágnes az ELTE matematika-fizika, valamint számítástudományi szakján végzett. Egyetemi évei után eleinte gimnáziumban tanított, majd pár év múlva már főiskolai oktatóként folytatta munkáját. Karunkon a kezdetektől jelen van, Roska Tamás professzor úr meghívására már a Kar legelső tanévétől kezdve oktat az ITK-n.
(2020. július)

Hova járt egyetemre? Miért éppen ezt a szakot, szakterületet választotta?
ELTE, matematika-fizika valamint számítástudomány szak. Mindig is érdekeltek ezek a területek, és szerettem a kihívásokat is: ez itt biztosítottnak látszott.

Milyen (konkrét) élményei vannak egyetemi éveiről?
Az alaptárgyak oktatói fantasztikusak voltak. A teljesség igénye nélkül: T. Sós Vera (analízis), Pósa Lajos (analízis), Corrádi Keresztély (algebra), Molnár József (geometria), Skrapits Lajos (mechanika), Sas Elemér (hőtan, elektromosságtan) Főzy István (demonstrációs labor).
Kollégista voltam, 6 (emeletes ) ágyas szobában laktunk, egy fél szekrénye volt mindenkinek a folyosón, és természetesen a fürdőszoba is folyosónként volt. Nagyon megszerettük egymást, együtt tanultunk, együtt szórakoztunk. A kollégium egyetlen nagyobb helyiségében igazán tartalmas műsorok voltak és havonta (!) buli, éjfélig!

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Harmadéves koromtól tanítottam analízist és valószínűségszámítást a "Közgázon", de ott nem volt hely. Akkoriban nagyon nehéz volt álláshoz jutni. Nagy szerencsével a Vendel utcai Leövey Klára Gimnáziumban kaptam állást, majd onnan pár év után a (mostani Óbudai Egyetem) Bánki Donát Főiskola Gépészmérnöki Karára kerültem. Szerencsés helyzetben voltam, mert a Bánkin is egy dinamikusan fejlődő tanszékre kerültem, melynek vezetője akkor dr. Rudas Imre volt. Itt minden segítséget megkaptam a szakmai fejlődéshez, hiszen a főiskola ebben az időben kezdett az informatika felé orientálódni, így mind az oktatásban, új tantervek, tantárgyak kialakításában, mind a kutatásban meglehetősen sok tapasztalatra tettem szert. Számos konferencián vettem részt, majd posztgraduális diplomát, végül doktori, aztán PhD fokozatot szereztem az ELTE-n.

Mindig tanár szerettem volna lenni, ez soha nem változott kisgyerek korom óta: persze először tanítónő, majd tanár, s nagyon hamar úgy alakult, hogy egyetemistákat taníthatok.

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
Dr. Roska Tamást, az ITK alapító dékánját egy pályázat kapcsán ismertem meg, akkor már főiskolai tanárként dolgoztam a Bánkin. Professzor úr dr. Tuza Zsolt professzor ajánlására hívott meg az ITK-ra már a kezdetektől tanítani, tehát az oktatás legelső félévétől, 2001-től, vagyok itt. A 2020/21-es tanév lesz a 20. tanítási évem. Azt hiszem, a meghívásban fontos szerepe volt annak is, hogy több éven át tanítottam az USA-ban (adatbázis elmélet és gyakorlat, numerikus módszerek, bevezetés a programozásba).

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Sok szép élmény van, nehéz a legkedvesebbet kiválasztani. Inkább azokat az akár élménynek is nevezhető a dolgokat említem, amiket nagyon szeretek itt.

2001-re én már az életem felén túlhaladtam, így, a szocializmusban eltöltött eltöltött fél élet után, amikor már hozzászoktam ahhoz, hogy az emberek nem tudják hova tenni a vallásosságot, jó esetben tanácstalanok. Felszabadult, nagy öröm járt át a közös imák alkalmával, melyek gyakran az értekezleteken is elhangzottak. Hát még mikor a Práter utcai épületbe költözéskor olyan irodát kaptam, ami egy emeleten volt a kápolnával! Ezek igen sokat jelentettek, jelentenek számomra. Ha valakinek gondja van, vagy beteg, mindig akad, aki megszervezi a közös imát. A havonta megrendezett munkatársi összejövetelek is élményszámba mennek, gyakran egy-egy kolléga kis előadást mond valamely közeli eseménnyel, vagy a szülinapos-, névnapos kollégával kapcsolatban.

Az induló tanári karnak sok feladata volt mind a tantervek kialakításában, mind a konkrét tanítással kapcsolatos kérdések megoldásában. Ezek szükségessé tették, hogy az egyházi- és a tudományos élet kiemelkedő személyiségeivel találkozzunk: Eminenciás Főtisztelendő Bíboros Úrral, az MTA akkori elnökével, az informatika területén irányt adó tudósokkal, szakemberekkel. Nagy szemléletformáló ereje volt ezeknek a találkozásoknak.

Aki ismerte, tudja, hogy dr. Roska Tamással való találkozások is mindig élményszámba mentek, még a két perces is. Hite, lelkesedése, elkötelezettsége példát és erőt adott, nemcsak nekünk tanároknak, de a hallgatóknak is. Az ITK Práter utcába költözésekor alakult az énekkar, éppen az épület avatásakor szerepeltünk először. A próbák az aulában voltak, késő délután. Professzor Úr csaknem minden alkalommal odajött, pár percig hallgatta, amit éppen próbáltunk, s minden alkalommal mondott pár biztató szót az énekeseknek a zene és a tudomány kapcsolatáról, mindkét terület együtt művelésének fontosságáról.

Amikor az ember először találkozik rég várt dolgokkal, hiányosságok pótlásával, öröm járja át. Ilyen öröm volt, hogy a tanításhoz mindent megkaptunk, ami akkoriban még nem volt természetes. Bármilyen, akár külföldi könyvet is be tudtunk szerezni, és az oktatástechnika akkori átlag szintjét messze meghaladóan már rendelkezésre álltak a laptopok, vetítők, írásvetítők, fénymásolók. Így nem volt gond sem a tanításra való szellemi felkészülés, sem az oktatás technikai oldalának kivitelezése.

Nagy élmény minden diplomaosztó, eddig az összesen részt vettünk az énekkarral. Öröm látni, hogy az első évben tanított fiatalok szemmel láthatóan tényleg felnőtté válnak: a sokszor félénk, még szinte serdülő/kamasz tinik magabiztos felnőttként veszik át életük első, fontos munkájának eredményét; a diplomát. Nemcsak a fiatalokat öröm látni: a Kar díszes ruhába öltözött Vezetősége, az elmondott beszédek mind valóban élménnyé teszik az ünnepélyt.

Apropó, Vezetőség: az is nagy dolog, hogy szinte bármikor lehet beszélni Dékán Úrral, a Dékánhelyettesekkel, vagy Gazdasági Igazgató Asszonnyal is.

Az élmény szó alatt általában valamely rövid ideig tartó, de mély érzelmi benyomást okozó eseményt értünk. Nekem azonban a fent említettek; különösképpen hitünk gyakorlási lehetőségei, valamint az énekkar, amelynek alapítását nemcsak lehetővé tette, de folyamatosan támogatja a Kar Vezetése, valóban életre szóló élményt jelentenek.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Hit, Értelem, Összetartás

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra? Miért?
Biztosan örömmel lennék egyetemista az ITK-n. Idősebb hallgatóink igen nagy gondot fordítanak a közösségre, figyelnek a jó érdekek érvényesítésére, s közben nekünk tanároknak is jó partereink. A legjobbak segítenek az újaknak: nemcsak a beilleszkedésbe, hanem konkrétan a tanulásban is.

Megosztana valamit a családjáról?
Édesapám is, Édesanyám is megbecsült középiskolai matematika-, fizika-, kémia tanárok voltak Szombathelyen, így a tanári hivatás szeretete belém ivódott. Férjemet az ELTE-n töltött egyetemi évek alatt ismertem meg, utolsó évben házasodtunk össze, s azóta is boldogan élünk. Két fiúnk született, mindkettő informatikus.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Legfőbb hobbim a zene, az énekkarokról már esett szó fentebb. Ezen kívül nagyon szeretek olvasni, úszni, biciklizni, kirándulni.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
A mai világ nem mindenkinek teszi lehetővé azt a gondtalan, csak a tanulásra koncentráló egyetemi létet, mint amiben nekünk többé-kevésbé részünk lehetett. A világ is más volt: nem voltak nagyobb költségek, nagyjából egyforma farmerben és pólóban, telefonok és internet nélkül küzdöttünk a diplomáért. A vizsgákra írásban jelentkeztünk, változtatásra nemigen volt mód, hamar megtanulta mindenki a fegyelmet.

Ma fontos, különösen egy informatikai karon, hogy meglegyenek a szükséges eszközök: telefon, internet, laptop. Ezek beszerzése és üzemeltetése is költségeket jelent, mint ahogyan sok hallgatónak a lakhatás is. Mégis, ha sikerül az infrastruktúrát megfelelő praktikus szinten létrehozni, akkor inkább önmaguk fejlesztésére kellene a legtöbb időt fordítani, s ha nem muszáj, nem pénzszerzésre (annak is eljön majd az ideje).

Ez természetesen lehet szakmai munka is, de a művelődés, a sport, a zene is fontosak. Mindezek hozzájárulnak a tanulás megtanulásához, amit a legfontosabbnak tartok. Aki sportol, megérti, mennyire fontos az akaraterő, a kitartás. Aki zenél, különösen, ha együtt zenél másokkal, megtanulja, hogy hogyan alkalmazkodjék, hogy mennyire fontos a precízség. Mind a sport, mind a zene esetében a legfontosabb a gyakorlás. Ehhez türelem kell, ezt is meg lehet tanulni! A színház és a koncertek látogatása, a könyvek olvasása alakítja ki érzelmi hozzáállásunkat önmagunkhoz, a társainkhoz, a hazánkhoz, a világhoz. Mindezek együtt teljesítik ki az egyéniséget, melynek finom hangolódása éppen erre az életkorra esik.

Összegezve: vállaljanak nagyobb felelősséget önmagukért abban az értelemben, hogy ne fogadják el, hát én ilyen vagyok...lehetséges, de nem biztos! Nem kell és nem is lehet mindenkinek mindenben tökéletesnek lenni, de azok az erények, amelyeket hittanban is tanultunk, fejleszthetők, megszerezhetők. Ismerjék meg önmagukat, és apró lépésenként tanulják meg önmagukat irányítani. Ezzel képesek lesznek elérni céljaikat, amelyek közül az egyetemen természetesen a legfontosabb a tanulás, illetve a tanulás képességének megszerzése.

A szoros értelemben vett tanulás elősegíti boldogulásukat. Azonban csak ezzel nem fejlődik személyiségük oly mértékben, hogy az boldogságukat is elősegíthetné, pedig ez a fő cél: boldognak lenni! Boldognak lenni megtartott és fejlődő hitünk, választott hivatásunk, választott társunk és barátaink által.

Sok sikert kívánok ehhez!

x