Fekete Zoltán PhD, tudományos főmunkatárs

Fekete Zoltán a BME Villamosmérnöki Karán végzett, majd doktranduszi évei alatt az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetben kutatott. 2017 óta a Nemzeti Agykutatási Program támogatásával dolgozik kutatóként az ITK-n, jelenleg az Applications of Neural Microsystems tárgyat oktatja.
(2020. július)

Hova járt egyetemre? Miért éppen ezt a szakot, szakterületet választotta?
A BME Villamosmérnöki Karán a Mikroelektronika és Technológia szakcsoportot végeztem, még osztatlan képzésben. Korábban szívesen bütyköltem háztartási berendezéseket, motorokat, és szerettem volna ezek mélyebb lelkivilágát megismerni. A mögöttes fizikai jelenségek megértése mellett még nagyon érdekelt a kapcsolódó hardverek tervezése, gyártástechnológiája. Érdekesség, hogy a szak választása részemről már általános iskolában tudatosan megtörtént, egy újságcikk hatására, melyben azt ecsetelték példákon keresztül, hogy egy villamosmérnökből még akár tanár, sebész vagy bankigazgató is lehet. Természetesen a pályáválasztás folyamatos bizonytalanságában ez végül mindig megnyugtatott.

Milyen (konkrét) élményei vannak egyetemi éveiről?
Az első két év számomra komoly küzdelem volt, mivel addig csak elméleti tárgyakat hallgattunk. A középiskola alatt műszerészként szerzett műhelygyakorlatok tapasztalataiból végül a képzés közepén kezdtem el profitálni. A kitartást egy meghatározó élménynek sikerült fenntartani, melyet legendás analízis tanárunktól kaptunk útravalóként. A szakon tanult ismeretek 95%-át valószínűleg soha nem fogjuk használni a későbbi karrierünk során, de a mérnöki szemlélet, amit megszerzünk, egész életünkben fog minket segíteni. Ezt azóta számos gyakorlati tapasztalatommal tudnám megerősíteni.

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Harmadévesként kerültem először kapcsolatba a félvezető technikával, melynek alapjait egy napelemkészítési laboratóriumi gyakorlaton ismertem meg. Nagyon tetszett, hogy egy különleges, nem mindennapi, folyamatosan fejlődő technológiával lehet chip szinten hardverelemeket létrehozni. Ráadásul villamosmérnöki, fizikai, kémiai és anyagtudományi ismeretek szinergikus alkalmazása kísérte végig mind a tervezési, mind a gyártási folyamatokat. Részben ez is motivált, hogy a doktori munkám alatt – immár biológiai érzékelők kialakítására – is használjam ezt a tudást. A doktoranduszi éveket az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetben töltöttem, majd Humboldt ösztöndíjas posztdoktorként Freiburgban, az Institut für Mikrosystemtechnik egyik tanszékén kóstoltam bele az agyi mikroérzékelők technológiai megoldásaiba.

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
A PhD fokozat megszerzése után már felmerült bennem, hogy az ITK-n folytassam. Akkor még Roska Tamás professzorral egyeztettem erről, de a németországi posztdoktori pályázatom sikere ezt végül "meghíúsította". 2017 óta a Nemzeti Agykutatási Program támogatásával dolgozom kutatóként az ITK-n.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Egyrészt nagyon meghatározó, hogy a kutatási pályázatok beadásakor, a témák infrastruktúrájának biztosításakor folyamatos segítséget kapok a kollégáktól. Ez a karra jellemző, önzetlen, segítőkész légkör nagyban megkönnyíti a kutatási feladatok tervezését és teljesítését is. Másrészt a hallgatóktól is gyakran kap a csoportunk pozítiv visszajelzéseket. Tavaly óta már nem csak a szakdolgozatokat és diplomamunkákat érintő témavezetések során, de az Applications of Neural Microsystems nevű választható tárgyunk előadásain is találkozunk a MSc hallgatókkal. Örömmel látom, hogy a bionikai képzésbe csempészett anyagtudományi ismeretekre fogékonyak, és szívesen jelentkeznek a témakiírásainkra is.

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Ami a leginkább figyelemreméltő, az a családias, de kellően szakmai légkör, a segítőkész oktatói-kutatói és adminsztratív gárda, és az oktatási és tudományos tevékenység szinergiája.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra? Miért?
Amióta jobban átlátom a tantervek struktúráját, és az ismeretanyag súlypontjait, azt gondolom igen. Meglehetősen egyedi szemléletmóddal vértezi fel a képzés a hallgatókat, amit jól kiegészít a karon működő kutatócsoportok tudományos tevékenysége.

Megosztana valamit a családjáról?
Családommal Budapesten élünk. Nagyobbik fiam, most kezdi az általános iskolát, míg a kisebbik, az óvoda középső csoportjában vitézkedik.

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Leginkább a természetben töltött idő, ami feltölt, időjárástól függően: terepfutás, hegyi kerékpározás, barlangtúrázás, hegymászás. Családdal és nagyobb társasággal egyaránt. Ezen kívül, ha van alkalmam, egy akusztikus gitárral igyekszem zenélni és kikapcsolódni.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
Lehet, hogy közhely, de az egyetemi évek élményei, tapasztalatai később nem pótolhatók. Vagyis célszerű kihasználni az időt, hogy mind szakmailag, mind kulturálisan és szociálisan a legtöbbet és legjobbat szívja magába az ember ebben a meghatározó életszakaszban. Fontos a fókuszált hallgatói munka, de mindig kell időt szakítani arra, hogy más területeken is fejlődjünk, és kikapcsolódjunk, új ötleteket merítsünk, új embereket, „játszótársakat" ismerjünk meg. Ha ezt a szemléletet visszük tovább, mindig feltöltődve kezdhetünk neki új kihívásoknak, és biztosak lehetünk benne, hogy azokból is a legizgalmasabbak találnak majd meg minket.

x