Kis-Tóth Ágnes, gyakorlatvezető

Kis-Tóth Ágnes 2009 óta tanít Karunkon. A Lineáris algebra, illetve Diszkrét matematika tárgyak oktatásában vesz részt gyakorlatvezetőként.

Hova járt egyetemre? Miért azt a szakot, szakterületet választotta?
Nagyon széles érdeklődési körömnek (és kíváncsi természetemnek) köszönhetően a középiskola végén elég nehezen sikerült döntenem, de végül az ELTE matematikus szakára jelentkeztem. Bevallom, valószínűleg csak azért, mert úgy gondoltam, ha már ennyire nem tudok dönteni, akkor tanuljak olyat, amiben otthonosan mozgok (ráadásul olyan vagánynak tűnt az elnevezés, hogy "matematikus"). A szüleim révén a matek mindig is extra helyet kapott az életemben, hiszen Édesanyám matematika-fizika szakos tanárként, Édesapám matematikus-filozófusként végzett szintén az ELTE-n. Persze csak addig hittem, hogy otthon vagyok a matematikában, amíg el nem kezdtem a matematikus szakot. Az egyetemen ismertem meg igazán, mi az a matematika. Egy hatalmas, sokszínű és varázslatos világ nyílt meg előttem, amit nagyon megszerettem, és ahol most már tényleg otthonosan mozgok.
De ez még csak az egyik fele a történetnek. Bármennyire is szerettem a matematikát, a bennem élő kíváncsi gyerek még többet szeretett volna tudni a világról és annak működéséről. Lelkes tudomány- és sci-fi-rajongóként rájöttem, hogy annyira érdekesnek találom a fizikát, hogy muszáj többet tudnom róla. Öt évvel ezelőtt kezdtem (újra) koptatni az iskolapadot az ELTE Fizika alapszakán, majd a BSc elvégzése után folytattam a Fizikus MSc-n, ahol a részecskefizika és az asztrofizika szakirányok felé vettem az irányt. Jelenleg épp a szakdolgozatomat írom, és terveim szerint januárban végzek majd a tanulással. De nem merem határozottan állítani, hogy végleg... 

Milyen élményei vannak egyetemi éveiről?
Több mint tíz évet töltöttem nappali tagozatos diákként az ELTE-n, azt hiszem, hogy a konkrét történeteimhez itt kevés a hely, így csak néhány gondolatot idéznék fel.
A matekos időkben talán a legmeghatározóbb volt számomra a kollégiumi élet. Az ELTE Budaörsi úti kollégiumában laktam, ahol nem voltak luxuskörülmények, sem magánszféra, de olyan közösségi élet, ami mindenért kárpótolt. Otthonra és igazi barátokra találtam.
A fizikus tanulmányaim során talán a legérdekesebb tapasztalatot az jelentette, hogy a sulival párhuzamosan végig az ITK-n is tanítottam. Egyszerre tanárnak és diáknak lenni nagy kihívást és nulla szabadidőt jelent, de emellett egy elég egyedülálló élményt is. Teljesen más a két "faj" életritmusa, gondolkodása és még a korosztálya is. Egyszerre mindkettőhöz tartozni (és mindkettőből kicsit kilógni) rengeteg élménnyel ajándékozott meg, így határozottan egy nagyszerű és felejthetetlen időszaka volt ez az életemnek.

Hogyan indult a pályafutása? Mi motiválta?
Tanár szülők gyermekeként láttam, milyen kemény ez a hivatás, ezért a pályaválasztásnál határozottan kijelentettem, hogy nem leszek tanár. Ezért is mentem kutató szakra és nem tanárira. Csakhogy az egyetemi évek alatt hamar rájöttem, hogy a magántanítás a legjobb diákmunka, ráadásul matematikára mindig nagy a kereslet. Mire befejeztem a tanulmányaimat, már egész profi voltam a szakmában, és így a diploma megszerzése után egy magániskolában kezdtem el oktatni. Valamikor ez idő tájt ismertem be, hogy megtaláltam a választ a "Mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre, mert imádok tanítani. Azóta már átpártoltam az egyetemi oktatásra, de azt hiszem, a mai napig profitálok abból, hogy magántanárként kezdtem a pályafutásomat, mert mindig igyekszem nem csak elmondani, hanem meg is tanítani az anyagot.

Hogyan került hozzánk az egyetemre? Mióta van az ITK-n?
Egy véletlennek köszönhetően kerültem ide. Bércesné Novák Ágnes, aki az ITK-n a lineáris algebra és diszkrét matematika tárgyak oktatója, szintén az ELTE-n végzett, és kollégiumi társa és barátja volt a szüleimnek. Az ELTE nevezetes Bolyai-kollégiumának egyik alumni találkozóján ismerkedtem meg vele, és ezután ő hívott meg, hogy tanítsak én is az ITK-n, ahol 2009-ben kezdtem gyakorlatokat vezetni.

Mi a legkedvesebb élménye az ITK-val kapcsolatban?
Itt bizony minden új csoport egy új kalandot, és számtalan élményt jelent. A leginspirálóbb talán az, amikor olyan diákokkal találkozom, akikkel tényleg együtt dolgozunk az órán, és látom rajtuk a lelkesedést, a kíváncsiságot és a matematika megértésének örömét. Amikor - képletesen szólva - nekem csak ki kell nyitnom az ajtót, de nem kell ezután betuszkolnom őket rajta.
És bár nehéz lenne legkedvesebb élményt választanom, megosztok egy anekdotát, ami mindig mosolyt csal az arcomra. Az egyik órán megkérdeztem a diákjaimat, hogy szerintük izomorf-e a táblán lévő két gráf? A csoport (tőlük szokatlanul) mély hallgatásba merült, csak bizonytalan tekinteteket kaptam válaszul. Próbáltam őket mozgósítani, hogy ne féljenek, bátran mondják az ötleteiket, és közben azon gondolkoztam meglepetten, hogy mi történt az amúgy értelmes csoportommal, mert ennél egyszerűbbet gráfokkal kapcsolatban tényleg nem lehet kérdezni! Miután erős unszolásom ellenére sem mert senki megszólalni, ránéztem a táblára és rájöttem, mi a csend oka. Csak egy gráfot rajzoltam fel, a másikat elfelejtettem...

Melyik három szóval jellemezné az ITK-t?
Három szó kicsit kevésnek tűnik, de néggyel megpróbálkozom: Családias, Hallgatóbarát, Magas színvonalú.

Szívesen járna-e hallgatóként az ITK-ra?
Családi és baráti körben állandó viccelődés tárgya, hogy miután végre befejezem a fizika szakot, vajon hova fogok következő alkalommal felvételizni. Bevallom, tényleg megfordult a fejemben, hogy informatikát szívesen tanulnék, és ha elég elvetemült lennék újrakezdeni, akkor valószínűleg az ITK-ra felvételiznék, többek között az előző kérdésre válaszul adott négy szó miatt.
De nem vagyok ennyire elvetemült, bár ha kialudtam az elmúlt öt évet, akkor még meggondolom.

Megosztana valamit a családjáról?
Szerencsésnek érzem magam, mert egy nagyon klassz és összetartó családban nőttem fel. Rendszeresek a közös programok és a többgenerációs nagy családi banzájok, szeretünk együtt lenni. Szoros a kapcsolatom a testvéreimmel, az unokatestvéreimmel, és a legfrissebb generáció gyerkőcei is mindig le tudnak venni a lábamról. A bátyám közgazdász, mezőgazdász, üzletember és lelkes apuka, az öcsém hangtechnikus és zeneművelő. Anyukám pedig amellett, hogy jelenleg főállású nagymama, a családunkban amolyan tündér-keresztanya szerepet is betölt!

Szabadidejét mivel szereti tölteni?
Sajnos elég változó, hogy mikor, mennyi szabadidőm van (vagy épp nincs), de amikor csak tehetem, a kedvenc időtöltéseim a következők.
Családdal, barátokkal találkozni (közös programok, maratoni beszélgetések, bébiszittelés). Könyveket bújni, filmeken izgulni, színházba, kiállításra vagy koncertre menni. Utazni, új helyeket, embereket megismerni. Még ki nem próbált dolgokat kipróbálni.
Szeretek alkotni, és az egyik kedvencem a festés. Festettem már vászonra, falra, fára, kőre, üvegre, ruhára, és ami szerintem a legszórakoztatóbb bár kevésbé tartós: emberre.
A mozgásnak és sportolásnak is sok formáját kedvelem, de ami mostanában leginkább vonz, az a tánc, a jóga, a biciklizés, a síelés és a túrázás. A tánc mindig is fontos volt számomra, és pár éve, amióta megismerkedtem a vonalas salsával, azóta tényleg szerves része az életemnek. Túrázni pedig kb. akkor kezdtem el, amikor megtanultam járni. Évközben ritkán jutok el, de azért a nyár elképzelhetetlen egy olyan hét nélkül, amikor a barátaimmal fogjuk a batyunkat, és eltűnünk a civilizáció elől Erdély valamelyik kellően magas hegységében.
És végül meg kell említenem egy hobbit, ami nagy szerelem volt, de mostanában sajnos nem jut rá időm: a csocsó. Sokan csak kocsmajátékként ismerik, de én találkoztam a versenycsocsóval is, ami egy nagyon sok gyakorlást igénylő, de cserébe borzasztóan izgalmas sport.

És végül: mit üzen a hallgatóknak?
Ne csak azért járjatok egyetemre, hogy legyen egy papírotok a diplomáról, amit majd később lobogtathattok. Hanem azért, hogy tényleg fejlődjetek, élményekkel, tapasztalatokkal és barátokkal gazdagodjatok. És persze viselkedjetek az órákon!

 

x