Szeptember 1-jétől Cserey György tölti be a dékáni tisztséget a PPKE Információs Technológiai és Bionikai Karán. A vele készült interjúban eddigi életútjáról, oktatói-kutatói pályafutásáról és további terveiről kérdeztük.
– Eredetileg matematikus szakon kezdtem egyetemi tanulmányaimat, majd bekerültem a Műegyetem villamosmérnöki karára, ahol a mérnöki tematika sokkal inkább megfelelt érdeklődésemnek. Fő szakirányom az alkalmazott informatika volt, mellékszakirányom pedig az orvos-biológiai méréstechnika.
– Villamosmérnöki diplomával a kezében elhatározta, hogy informatikai területen helyezkedik el.
– Diplomamunkámat a háromdimenziós ultrahangos gyermekszív-rekonstrukcióból írtam, a Pázmány ITK-n, Roska Tamás professzor vezetésével írt doktori értekezésem is részben ehhez a témához kapcsolódott. Közben egy évet az Egyesült Államokban töltöttem, a Pázmány és a Notre Dame Egyetem közös doktori képzésén, ahol Csurgay Árpád professzor, és egy időben Roska Tamás is tartott előadásokat, és amelyben azóta is folyamatosan részt vesznek doktori iskolánk hallgatói.
2006-ban megszereztem a PhD-fokozatot, utána a Pázmányon folytattam a munkát. Bár Roska professzor, a Pázmány ITK alapító dékánja elsősorban a tanárt látta bennem, én már a kezdetektől egyetemi eredményekre alapozott innovációval szerettem volna foglalkozni, olyasmivel, ami a gyakorlatban hasznosítható, amire spin-off vállalkozást lehet építeni.
– Milyen feladatok várták a Pázmány ITK-n?
– Akkoriban indult a robotikalabor felszerelése, aminek vezetésével rövidesen engem bíztak meg. Ez a feladat megtisztelő és örömteli volt számomra, és egyúttal nagy szabadságot is biztosított a kutatásban. Lehetőség nyílt érzékelők, áramkörök, robotok készítésére, és már a doktori iskola alatt is jó néhány hallgató dolgozott mellettem. Nálam diplomáztak, közben megszülettek első tudományos publikációik. Hamarosan doktoranduszokat is vezethettem.
– Egy hivatalos megfogalmazás szerint: „A Cserey György vezette csoport a gépi tanulás csúcstechnológiás szuperszámítógépes megoldásait kutatja a digitális orvoslásban és telemedicinában kivitelezhető fejlesztésekhez."
– Több szempontból izgalmas terület a gépi tanulás. Roska professzor nagyon jól látta azt az irányt, azt az áttörést, amit a neurális hálózatok, a gépi tanulás fejlődése jelent, a mobil robotikában ez különösen is fontos. Több orvosi képfeldolgozási feladatnál, például a mikroszkópos képek elemzésénél is gépi tanulást alkalmazunk.
– Szeptember 1-jétől látja el a dékáni teendőket. Hogyan tudja majd összeegyeztetni új feladatát az oktató-kutató munkával?
– Többen felhívták figyelmemet erre a nehézségre. Az elmúlt hat évben dékánhelyettes voltam, és közben habilitáltam, publikációim száma is szépen gyarapodott. Bár dékánként nyilván több lesz a feladatom, remélem, hogy a továbbiakban is képes leszek helytállni ezeken a területeken. Ugyanakkor a magam számára felállítottam bizonyos prioritásokat. Most elsődlegesnek tartom, hogy dékánként megfeleljek a kar élete és működőképessége szempontjából.
A másik fontos szempont, hogy eközben a családom se nélkülözze túlzottan a jelenlétemet. Feleségem iskolapszichológusként dolgozik, négy fiam közül ketten már gimnazisták, a legidősebb Pannonhalmán tanul, akárcsak én korábban. Rajtuk keresztül sokat tanulok ennek a korosztálynak a világlátásáról. Amikor elfogadtam a dékáni megbízatást, hangsúlyoztam, hogy egyedül nem tudom ellátni valamennyi feladatot, ezért számítok a dékánhelyettesekre és a prodékánokra.
– Dékánhelyettesként kik segítik a munkáját?
– Csikász-Nagy Attila tudományos és innovációs dékánhelyettes, Góth Júlia tanulmányi dékánhelyettes, Karacs Kristóf nemzetközi kapcsolatokért felelős dékánhelyettes, Tornai Kálmán oktatásfejlesztési dékánhelyettes. Kálmán, aki eddig is aktívan részt vett a digitális oktatáshoz szükséges tananyagok fejlesztésében, most került a vezetői testületbe. Fontosnak tartjuk, hogy a Kar vezetésébe fokozatosan bevonjuk fiatal, tehetséges oktatóink képviselőit is.
– Milyen tervekkel indul az új akadémiai évnek? Mire kívánja helyezni a hangsúlyokat?
– Elődöm, Iván Kristóf nagyszerű munkát végzett, fontos döntéseket kellett hoznia sokszor nem könnyű helyzetben. Jól együttműködtünk, konstruktív párbeszédet folytattunk hat éven át, prodékánként ő is része marad a Kar vezetésének. Minél kevesebbet szeretnék változtatni, ugyanakkor vannak régebb óta megoldandó feladataink, és újabbak is jelentkeztek.
– Említene ezek közül néhányat?
– Az egyik a személyekre fókuszált figyelem. A hallgatók és az oktatók esetében is nagyobb hangsúlyt szeretnék helyezni erre. A járvány idején bebizonyosodott, hogy az egyetemek online módon is működhetnek. Számos előadást könnyen elérhetnek a hallgatók a világ minden tájáról. Ilyen helyzetben mi az egyetem szerepe? Ezzel a kérdéssel szembe kell néznünk. Kulcsfontosságúnak tartom a személyes kapcsolatokat – akár online módon is. Különösen érvényes ez a doktori képzésre, ami mester–tanítvány viszonyt feltételez, de ugyanígy jelentkezik ez a diplomamunka elkészítése során is.
Egy másik vetülete a személyességnek: az oktatás-kutatásban hangsúlyt kívánok helyezni a Pázmány ITK karakterének kiemelésére. Különlegesek vagyunk a bionika oktatásával. Ezen belül azokon a területeket oktatjuk és kutatjuk, ahol beteg vagy sérült emberek életminőségének javítását segítő eszközöket fejleszthetünk, programozhatunk és alkalmazhatunk. Ismét csak a személy, az ember kerül a fókuszba.
A hallgatók számára – úgy gondolom – azzal tudjuk vonzóvá tenni képzéseinket, kutatásainkat, ha az eddigi erényeinkre alapozva segítjük őket abban, hogy felfedezzék, kik is ők valójában, és megtapasztalják, milyen – akár nagyléptékű – eredmények elérésére képesek, hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy valami nagynak, valami nagyszerűnek a részesei lehessünk.
