Hódsági János 2008-ban kezdte meg tanulmányait a Pázmány ITK-n, a molekuláris bionika szak első évfolyamán. Szakmai útját végül más irányba folytatta, mint amit korábban tervezett, de vallja: amit egykor kudarcként élt meg, ma karrierje egyik legfontosabb döntésének tartja.

Mikor és miért kezdett el érdekelni ez a szakma, és miért a Pázmányra jelentkeztél?

A középiskolában természettudományos és humán tárgyak is érdekeltek, különösen a fizikát, a matematikát, illetve a történelmet és irodalmat szerettem. Versenyeredményeket inkább reálos vonalon szereztem, illetve akkor úgy gondoltam, biztosabb érvényesülés vár ilyen irányú tanulmányok után. Így kezdtem el természettudományos és mérnöki szakokat keresni, amelyek között unikális és újító volt az akkor induló bionika szak. Idősebb testvéreim közül többen Budapesten tanultak egyetemen, ezt a mintát követve nekem is természetes volt, hogy a vidéki gimnáziumi évek után a fővárosban tanulok tovább, főleg, hogy ezt a szakot sehol máshol nem tudtam volna tanulni az országban.

Mit adott neked a Pázmány szakmailag és emberileg?

Először is egy szakmailag igényes közeget, ahol okos és lelkiismeretes szaktársakkal tanulhattam együtt. Inspiráltuk és segítettük egymást a beadandókra, vizsgákra való készülésnél. Karrierünk során több országba kerülve is tartom a kapcsolatot néhány baráttal, akiket az egyetemi évek alatt szereztem. Ezen felül kiemelten hálás vagyok tanáraimnak, akik magas szakmai szinten, igényesen és rengeteg személyes figyelemmel tanítottak.

Melyik tanárt, módszert, órát, egyetemen szerzett impulzust emelnéd ki, amely szakmai pályádon is meghatározóvá vált?

Csurgay professzor úr előadásai és fogadóórái nagyban hozzájárultak a természettudományos világképem felnőtté válásához, Szabad János professzor úr molekuláris biológia tárgya mélyen megszerettette velem az élettudományokban rejlő szellemi kihívásokat. Gyöngy Miklós diplomamunka témavezetőként rengeteget tanított kutatásról, kísérleti munkáról és modellezésről.

Jelenlegi, oktatási innovációval foglalkozó munkámban is meghatározó a természettudományos oktatás legkorszerűbb módszertanai közé tartozó probléma- és kutatás-alapú tanulás, amit Szabad János óráin megtapasztaltam.

Volt lehetőséged külföldi tapasztalatszerzésre is. Mesélnél arról, hogy hol, milyen keretek között voltál külföldön? Mennyire lehet helyt állni külföldön a Pázmányos diplomával?

Az alapképzés második évét követő nyáron Zürichben vettem részt egy 10 hetes nyári kutatási programban (Biology Undergraduate Summer School), amelyről Szabad János professzor úrtól hallottam. A jelentkezés lehetősége magamtól eszembe sem jutott volna, Szabad János volt, aki a nemzetközi horizont lehetőségét megnyitotta előttünk. Horváth Áron barátommal ketten jelentkeztünk, és a Pázmánytól ösztöndíj formájában anyagi támogatást is kaptunk, amellyel ki tudtuk egészíteni a zürichi fogadóegyetem által biztosított támogatást, így végül szállásunk, utazási költségeink és részben még a megélhetésünk is biztosítva volt.

Ezek után már reálisabbnak tűnt egy külföldi mesterképzés elvégzése, amelyhez konkrét ötleteket kaptam Gyöngy Miklós tanár úrtól, aki Oxfordban végzett és a brit felsőoktatás jó ismerője. Így találtam rá a University College London (UCL) számítógépes biológiai (computational biology) mesterképzésére, ahova teljes ösztöndíjat nyertem. Így nem csak a tandíjamat, hanem a megélhetési költségeimet is biztosította a brit állami ösztöndíj.

Hogyan indult pályád az egyetem elvégzését követően?

Az egyetemi évek alatt azt terveztem, hogy tudományos pályára lépek, és felvételt is nyertem a UCL doktori iskolájába, azonban az első évben megélt nehézségek után más utakat kerestem. Két év és további két munkahely után megtaláltam helyemet az oktatásban és a Milestone Intézetben, ami haladó oktatási programjaival középiskolás diákokat indít el egy nemzetközileg versenyképes pályán a világ legjobb egyetemei felé, hogy ott helytállva olyan tudást szerezzenek, amely hazatérve vagy a diaszpóra hálózaton keresztül segíti Magyarország boldogulását.

Mi a legizgalmasabb a munkádban? Hogy telik egy munkanapod?

A Milestone Intézet termékfejlesztési igazgatójaként az a feladatom, hogy a Magyarországon már bizonyított oktatási programjaink alapját adó tudást nemzetközi környezetben is hasznosítható módszertanná formáljam. Ehhez olyan innovatív megoldásokra van szükség, amelyek a jelenleg négyszáz diákkal, egy fizikai kampuszon működő oktatási modellt szervezetileg és technológiailag hatékonyan skálázhatóvá teszik. Jelentős részben csapatban dolgozom, amit az ötleteket formába öntő egyéni munka követ, ezt kiegészíti a partnerek és versenytársak megismerése a nemzetközi oktatási innovációs szférában.

Milyen kompetenciákat tartasz a legfontosabbnak ahhoz, hogy a jelenlegi munkakörödet jól ellásd? Ezeknek elsajátításában hogyan segített a Pázmányos képzés?

A szellemi igényesség és elmélyülés képessége nagyon fontos, ebben sokat segített az egyetem. A digitális kompetenciák terén hasznosítom a programozási, adatbáziskezelési készségeket. A probléma- és projektalapú tanulási élmények fejlesztették a problémamegoldási és kollaborációs készségeimet. Ezeken felül a kreativitást tartom a legfontosabbnak.

Melyek voltak azok a fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karriered során, amelyekből sokat tanultál, és amelyek segítettek eljutni oda, ahol most vagy?

A doktori iskola és a tudományos pálya elhagyása nagyon fontos pillanat volt. Akkor kudarcként éltem meg, és azt éreztem, hogy nincs helyette másik hasonlóan konkrét és vonzó tervem, amelyre újra felépíthetem a szakmai identitásomat. A szerencsés körülmények és találkozások mellett az segített megtalálni a hivatásomat, hogy a nehézségek ellenére is nyitott tudtam maradni. Véletlen körülmény, de mégis érdemes megemlíteni, hogy jelenlegi munkahelyemről, a Milestone Intézetről először egy Pázmányos öregdiák listán érkezett levélből értesültem.

Mit üzennél a mostani ITK-s hallgatóknak? (Ha újrakezdhetnéd az egyetemet, lenne-e olyan, amit másképp csinálnál?)

Engedjétek, hogy az egyetemi évek tapasztalatai és találkozásai formálják azt, amit lehetségesnek tartotok. Hagyjátok, hogy ez az időszak igazán átformálja az életeteket. Sokszor olyan ösvényen távoztok majd az egyetemről, amelyre nem is gondoltatok, amikor beléptetek, és ez így van jól – ha minden úgy marad, mint amikor elkezditek, akkor mért is vágna bele bárki az egyetemi képzésbe? Beszélgessetek sokat az inspiráló oktatókkal, kérjetek tőlük javaslatokat és ajánlásokat. Segítsétek és inspiráljátok egymást.