Huszka Gergely 2008-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Pázmány ITK-n. A Molekuláris bionika mérnöki BSc első évfolyamán diplomázott, majd a Kar Info-bionika mérnöki mesterképzését is elvégezte. Doktori tanulmányait Lausanne-ban, az EPFL-en végezte, kutatási területe a mikrotechnológia volt. Munkáját azóta is Svájcban végzi, különböző pozíciókban.

Mikor és miért kezdett el érdekelni ez a szakma, és miért a Pázmányra jelentkeztél?

Gimnázium utolsó évében találtam rá a molekuláris bionika képzésre. Akkor még nem volt konkrét elképzelésem arról, hogy pontosan mivel is szeretnék foglalkozni, de megtetszett a szakban a sokrétűség és a különböző tudományterületek közötti integráció. Nem utolsósorban pedig az újdonság varázsa, hiszen az volt az első év, amikor a bionika szak elindult Magyarországon.

Az MSc képzésed után a PhD képzésedet Lausanne-ban végezted. Miért erre az egyetemre esett a választásod?

Olyan egyetemet kerestem, aminek van saját tisztatere, hiszen ez hatalmas előny, ha valaki mikrotechnológiával szeretne foglalkozni. Európát nem szerettem volna elhagyni, és ez a két kritérium együtt eléggé behatárolta a lehetőségeket. Több helyre is beadtam a jelentkezésemet, és az EPFL ajánlott leghamarabb pozíciót, amit rögtön el is fogadtam, hiszen az EPFL Európa top 10 egyetemének egyike, és a világon is a 20-30. hely környékén mozog.

Hosszú ideje külföldön dolgozol. Mit gondolsz, mennyire lehet helyt állni külföldön a Pázmányos diplomával?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem az számít, hogy Pázmányos-e a diploma vagy sem, hanem hogy az egyén mit ért el az idő alatt, amíg az egyetemen tanult. Az ITK-n volt lehetőség kibontakoztatni az ötleteket, megvalósítani olyan szintű projektet diplomamunkaként, amit felmutatva külföldön is meg tudnak nyílni a kapuk.

Hogyan indult pályád az egyetem elvégzését követően?

Mikor befejeztem a mesterképzésem az ITK-n, két csapásirány állt előttem. Felajánlottak egy mérnöki munkát Németországban, de ehelyett inkább úgy döntöttem, hogy nekikezdek egy PhD-nak annak reményében, hogy így magasabb szintű kutatás-fejlesztési munkakörök nyílnak meg előttem. Azt már akkor is tudtam, hogy nem szeretnék az akadémiai szférában maradni, - amiért tipikusan doktori képzést végez valaki,- viszont rendkívül vonzott az, hogy amikor az iparba kerülök, olyan munkaköröm lehessen, ahol teret engednek a kreativitásomnak. Így kerültem az EPFL PhD programjába, és költöztem Svájcba.

Mivel foglalkozol jelenleg? Mi a legizgalmasabb a munkádban?

Jelenleg az Acuvi-nál dolgozom Business Development Manager-ként. Azért szeretem ezt a munkát, mert olyan elemzéseket, terveket kell készítenem, amelyek a cégcsoport jövőjét határozzák meg részben a kereskedelem, és részben a kutatás-fejlesztés területén. A munkám velejárója az ügyfelekkel való kapcsolattartás és viszonylag sok nemzetközi utazás. Így úgy tudok világot látni és új embereket megismerni, hogy még fizetést is kapok érte, ezt ki ne szeretné?

Melyek voltak azok a fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karriered során, amelyekből sokat tanultál, és amelyek segítettek eljutni oda, ahol most vagy?

Úgy gondolom, hogy a legfontosabb pillanat az volt, mikor rájöttem, hogy flexibilisnek, adaptívnak kell lenni. A világ gyorsan változik, ma már nem életképes az a modell, hogy valaki 18 évesen eldönti, hogy mit fog csinálni és aztán 30-40 évig azt csinálja. Ha valaki nagyratörő szakmai karriert akar építeni, akkor manapság 2-3 évente munkahelyet kell változtatni, és néha, mint például az én esetemben is, késznek kell lenni a területek közötti váltásra is. Természetesen ahhoz, hogy az ilyen váltások sikerülhessenek, aktívan tenni kell, nem lehet csak ülni és várni a sült galambot.

Milyen kompetenciákat tartasz a legfontosabbnak ahhoz, hogy a jelenlegi munkakörödet jól ellátsad? Ezeknek elsajátításában hogyan segített a Pázmányos képzés?

Analitikus szemlélet, logikai dedukció és az összefüggések jó meglátása. Ezek olyan képességek, amiket a természettudományi képzésen jó esetben elsajátítanak a hallgatók. Egy olyan komplex képzésen, mint például a bionika az ITK-n, ezek a kompetenciák különösen jól fejleszthetőek. Emellett természetesen a szakmai tudás is kiemelkedően fontos. Az enyémhez hasonló munkakörök nagy részében Nyugat-Európában elvárás a technológiák PhD szintű értése, hiszen ez elengedhetetlen része a napi sikeres munkavégzésnek.

Mit üzennél a mostani ITK-s hallgatóknak?

Az egyetemet két szemlélettel lehet elvégezni. Az egyik esetében a hallgató azt maximalizálja, hogy jól érezze magát, kellemesen töltse fiatal éveit, és valami papír is legyen a kezében a folyamat végén. A másik esetben az illető a karrierjét alapozza meg. Ez utóbbi sokkal fáradságosabb és emiatt kevésbé népszerű, de az ITK egy kiváló hely hozzá. Ha már ide nyertetek felvételt, használjátok ki a lehetőségeket.

Az üzenetem második része kicsit praktikusabb. A képzések első két évében nagyon sok matematikát kell tanulni, ami nem könnyű, de így utólag két dolgot tudok mondani. Az egyik, hogy a harmadik, negyedik évben aktívan szükség lesz rá. A másik pedig, hogy az absztrakt dolgoknak a megértése és készség szintű használata a vízválasztó az igazán magas pozíciók önerőből való eléréséhez, és ez nem csak a matematikára vonatkozik. Ha most kezdeném újra az egyetemet, akkor valószínűleg sokkal több energiát fektetnék az absztrakt matematika és fizika még mélyebb szintű megértésébe.