Maczák-Gyöngy Ágnes Tiszafüreden nőtt fel, középiskolába is Tiszafüredre járt a Kossuth Lajos Gimnáziumba. A Pázmány ITK-n 2011-ben kezdte el tanulmányait Molekuláris bionika mérnöki BSc szakon, majd 2015-ben a képzését Orvosi Biotechnológia MSc szakon folytatta. Már 2017-es diplomázása előtt elkezdett az Oncompass Medicine-nél dolgozni, ahol jelenleg is a Science Team tagja.

Miért a Pázmányra jelentkeztél, miért ezt a szakot választottad? Miért döntöttél úgy, hogy Budapestre jelentkezel egyetemre?
Én orvosi pályára készültem gimnáziumi éveim alatt, az ITK-t azért jelöltem be a felvételi lapon, mert vallásos családban nőttem fel és evidensnek tűnt, hogy katolikus egyetemre járjak, emellett pedig szimpatikus volt, hogy az itt zajló képzéseken nagyon széleskörű tudományokkal találkozhatok. Végül nem vettek fel az orvosira, amiért nagyon csalódott voltam és nem is akartam eleinte beiratkozni az ITK-ra. A Gondviselésnek köszönhetem, hogy 2011 nyarán Madridban az Ifjúsági Világtalálkozón összefutottam egy Bionikás hallgatóval, aki nagyon lelkesen mesélt a szakról. Nagyon hálás vagyok ezért, mert végül az ő hatására szeptemberben mégis megjelentem az ITK aulájában. Az első félév során még vacilláltam, hogy maradjak, vagy próbáljam meg újra az orvosit, de a második félév végére már nem volt kérdés, hogy maradok. Megtetszett minden, amit az ITK képvisel, és azóta sem bántam meg ezt a döntésemet.

Mik a legkedvesebb emlékeid a Pázmányon eltöltött éveidből? 
Nagyon sok jó emlékem van, ezek együttesével gondolok mindig jó szívvel egyetemi éveimre. Két aspektusa jut eszembe ennek az időszaknak. Az egyik, hogy az ITK-n zajló képzés nem egy sétagalopp. Meg kellett küzdeni a sikerekért, de emiatt minden vizsga, szigorlat egy-egy apró győzelemmel ért fel. A másik pedig az egyetemi légkör. Minden oktató lelkiismeretesen végzi munkáját, bátran fordulhattunk hozzájuk kérdéseinkkel. A Tanulmányi Osztály dolgozói szinte kézen fogva segítik a hallgatók életét az Egyetemen. A hallgatók pedig egy összetartó közösséget alkotnak. Felsőbb évesek segítik a kisebbeket, sokszor ismeretlenül is, csak azért mert korábban nekik is segített egy náluk tapasztaltabb hallgatótárs.
Több tanáromhoz is fűződik kedves emlékem, közülük Falus Andrást emelném ki, aki immunológiát tanított nekünk. Annak ellenére, hogy hétfő reggel nyolc órakor kezdődött az előadása, mindig csodálva hallgattam, olyan egyértelműnek tűnő módon írta le ennek a bonyolult tudománynak minden szegmensét és adta át tudását. Neki köszönhetően vártam a hétfő reggeleket.

Mi a legelső emléked, benyomásod a Pázmány ITK-ról?
Mint korábban említettem az én utam nem egyenesen vezetett az ITK-ra. Kételyek voltak bennem a beiratkozás napján is. Aztán ahogy beléptem az Egyetem bejáratán rögtön elém toppant egy felsőbb éves, aki a nevemen szólított és odavezetett a csoporttársaimhoz. Az első napokban, hetekben ez a figyelem és törődés csak fokozódott. Döbbenten tapasztaltam, hogy itt teljesen más a légkör, mint ahogy én azt elképzeltem, vagy más egyetemekkel kapcsolatban hallottam.

Milyen emlékeid vannak az ITK-s hallgatói életről? Részt vettél a HÖK/AK munkájában? Vannak olyan hallgatótársaid, akikkel azóta is tartod a kapcsolatot?
A hallgatói életről nagyon hosszan tudnék mesélni. Bár rövid ideig a HÖK-ben is tevékenykedtem, ennél sokkal számottevőbb részem volt az Animátor Közösség munkájában. Az első évben jelentkeztem az Animátor képzésre, majd azután évekig jelen voltam a legtöbb kis-, és nagyrendezvényen egyaránt. Nagyon sokat tanultam és fejlődtem már a képzés ideje alatt is, majd csoportvezetőként, rendezvény szervezőként és vezetőségi tagként is tapasztaltam olyan várt vagy kevésbé várt szituációkat, amikből tanulva formálódtam az idők során.
Ezek mellett jó emlékeim vannak a Kar és a Jézus Szíve Népleányai Szakkollégium közös munkája által szervezett Kollégiumi bálokkal, vagy az egyetemi sítáborokkal kapcsolatban is.
A jó emlékek mellett sok értékes kapcsolatot köszönhetek az Egyetemnek. Első sorban a férjemet, aki szintén az ITK-n tanult és az Animátor Közösségben találkoztunk, ismertük meg egymást. Illetve több barátot kaptam az itt töltött évek során, akikkel azóta is egymás életének részesei vagyunk.

Hogyan indult pályád az egyetem elvégzését követően?
Az Oncompass Medicine Hungary Kft-nél kezdtem el dolgozni az egyetem mellett félállásban. A „Science Team"-ben, ahol betöltöm a pozíciómat, akkor már több volt ITK-s hallgató dolgozott, tőlük hallottam egy éppen megüresedett pozícióról, így kerültem az Oncompass-hoz. Jó érzéssel töltött el, hogy már az interjún alapvetően jó ponttal indultam, azért mert az ITK-ról jövök, tehát tisztában voltak azzal, hogy milyen minőségű oktatás zajlik ezen a Karon, és szívesen alapoznak arra a tudásra, amit itt megszereztünk.
A cégnél saját fejlesztésű precíziós onkológiai programmal segítünk a legmegfelelőbb célzott gyógyszert kiválasztani a daganatos betegek molekuláris genetikai elváltozásai alapján. Immár három éve azonban mindennapjaimat nem a szakmai fejlődésemnek, hanem anyai feladataimnak szentelem két pici gyermekünk mellett. Így most már elmondható, hogy diplomázásom óta több időt töltöttem GYED-en, mint amennyit munkával.

Hogyan látod a szakmát 5-10-15 év múlva? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Azt hiszem, ezt nehéz lenne most megmondani. Nagyon dinamikusan fejlődő tudományos szakma, amit több váratlan esemény is befolyásolhat. Jelentős technológiai áttöréseknek lehetünk szemtanúi időről időre, amelyek által sorra éri el az orvostudomány a következő mérföldköveket.

A munka mellett mi az, amivel szívesen foglalkozol a szabadidődben? Mivel tudsz igazán kikapcsolódni? 
Ahogy már említettem jelenleg nem a munkának, hanem a családomnak élek, bár nem állíthatom, hogy így több szabadidőm adódik. Férjemmel és két gyermekünkkel Veresegyházon élünk. Nagyon szeretünk utazni és új helyeket felfedezni külföldön és belföldön egyaránt. Ezek az alkalmak kapcsolnak ki és töltenek fel időről időre.

Mit üzennél, mit tanácsolnál a jelenlegi ITK-s hallgatóknak?
Azt kívánom a jelenlegi hallgatóknak, hogy élvezzék ki egyetemi éveik minden percét, vegyenek részt a legtöbb rendezvényen, mert amellett, hogy sok munka van ezeknek a szervezésében, később ezekre az élményekre fognak emlékezni. Továbbá legyenek bátrak és vegyenek részt szakmai megmérettetéseken, legyenek nyitottak minden kurzussal kapcsolatban, hogy ezáltal a tudomány minél szélesebb spektrumát megismerve válasszák ki azt az ágat, ami a leginkább testhezálló és érdekes számukra. Így a későbbiekben nem csak kötelessége lesz a munkája, de élvezettel is fogja azt végezni.