“Emlékezzetek a csodás tettekre, melyeket Isten művelt!” - szólt a zsoltár válasza nagyböjt második hetének péntekén, a Pázmány ITK nagyböjti római zarándoklatának záró szentmiséjén. Rómánál keresve sem találhattunk volna jobb helyet Isten csodáinak megtapasztalására. 

Nem ez az első zarándoklat, melyet a Kar szervez a munkatársaknak: az elmúlt években jártunk már II. János Pál pápa életének fontosabb állomásainál egy felvidéki-lengyelországi zarándoklaton; voltunk buszos zarándoklaton Csíksomlyón; illetve eljutottunk Fátimába, a jelenések helyszínére is. 

Az idei, egyhetes nagyböjti zarándoklatot február 24-én szentmisével indítottuk. A kari kápolnában Alessandro Caprioli atya, a PPKE egyetemi lelkésze, a zarándoklat lelki vezetője Isten áldását kérte az utunkra.

A zarándoklat lelki keretét a reggeli közös zsolozsma és a napi szentmise adta.

Vasárnap reggel a Szent Péter bazilikában meleg fogadtatásban volt részünk: a  szentmisét celebráló atya üdvözölte a magyar csoportot a jelen lévő szlovák, román, és mexikói zarándokokkal együtt;
az evangélium felolvasására  a szintén koncelebráló Alessandro atyát kérték meg. A Szent Péter bazilika megtekintése, és a kupolába vezető 551 lépcső (felfelé és lefelé történő) megmászása után részt vettünk a Szentatya vezetésével délben elmondott Úrangyala imádságon.

A következő néhány napban bőségesen megtapasztalhattuk Isten csodás tetteit, nem csak a teremtett világ szépségeiben: az olajfákban, cédrusokban, narancsfákban, a szabadon repkedő csodaszép, zöld papagájokban; nem csupán az ember által Isten dicsőítésére alkotott templomokban, freskókban és szobrokban; hanem az Istent szerető és érte életüket áldozó szentek és mártírok ereklyéiben és Krisztus életének egy-egy ma is látható tárgyi emlékében.

A zarándoklatot át- meg átszőtte az ókeresztény mártírok tanúságtétele: sétáltunk Domitilla katakombáiban, ahol az ókeresztény bazilikában szentmisén vettünk részt. Végigsétáltunk a Via Appia egy gyönyörű szakaszán, amelynek mentén az első keresztény bazilikák és katakombák épültek.  A Szent Cecília bazilikában a 3. század mártírhalált halt szentjének sírját látogattuk meg. Jártuk többek között Szent Bertalan apostol és Szent I. Kelemen pápa ereklyéinél is. 

De a későbbi korok szentjeinek emlékeit is felfedeztük: Loyolai Szent Ignác dolgozószobájának megtekintése után megcsodáltuk a barokk templomépítészet origóját, a jezsuiták anyatemplomát, az Il Gesú-t, benne Szent Ignác síremlékével. A piciny San Benedetto in Piscinula templomban láthattuk a cellát, ahol Nursiai Szent Benedek imádkozott, illetve megcsodáltuk a Szent Domonkos által ültetett narancsfát a Santa Sabina bazilika kertjében. A keddi szentmisét a San Bartolomeo all’Isola templomban tartottuk; itt őrzik a XX. század mártírjainak és szentjeinek ereklyéit. 

Szerdán részt vehettünk a Szentatya általános audienciáján. Erre mindannyian nagy izgalommal készültünk. Az audiencia végén abban a nagy és váratlan megtiszteltetésben volt részünk, hogy személyesen köszönhettük meg Ferenc pápának tavalyi budapesti látogatását (köszönetünket Csimma Ágnes, a kar nemzetközi koordinátora tolmácsolta), és egy közös fotó erejéig összetömörülhettünk a Szentatya körül.
Meghatódva, elcsendesülve, a Szentatyától ajándékba kapott rózsafüzérekkel a kezükben távoztunk a VI. Pál teremből, tudva, hogy ennél szebben nem lehetett volna ezt a zarándoklatot megkoronázni.

Igazán szép, az egyház egységességét, befogadását, szeretetét méltán dicsérő mozzanat volt a szerda esti szentmise: az eredetileg kinézett és lefoglalt templomban sajnos nem sikerült szentmisét bemutatnunk, így este csatlakoztunk a Sant'Ignazio di Loyola templomban tartott miséhez. Itt a helyi atya az olasz nyelvű prédikáció végén váratlanul átadta a szót a koncelebráló Alessandro atyának, hogy az evangéliumról szóljon néhány szót magyarul is a zarándokokhoz. 

Utunk fontos állomása volt Római Szent Franciska sírjának meglátogatása, aki Róma egyik társvédőszentje. Az általa vezetett kolostornak helyet adó templomot halála után róla nevezték el; 2023 óta pedig a Római Szent Franciska Bazilika Erdő Péter bíboros címtemploma.

Az Alessandro atya által itt bemutatott szentmiséhez a helyi sekrestyés orgonajátéka és magyar nyelvű éneke szolgált otthonos kíséretként. Nagy élményt jelentett az első vértanú, Szent István diakónus tiszteletére épült Santo Stefano Rotondo templom, a magyarok római nemzeti templomának meglátogatása, ahol ráadásul egy olyan fényképre is rábukkantunk, amely Karunk keresztény ösztöndíjas külföldi hallgatóinak római látogatásakor készült a Szentatyával.

A Liguori Szent Alfonz templomban az Örökkévaló Segítő Szűzanya (La Madonna del Perpetuo Soccorso) ikonját csodálhattuk meg, a Santa Maria Maggiore bazilikában pedig imádkozhattunk a Salus Populi Romani, ‘A római nép üdvössége’ ikon előtt, melyet Ferenc pápa minden külföldi útja előtt és után felkeres.

Természetesen az olyan “klasszikus” látnivalók is helyet kaptak a zarándoklat programjában, mint a Colosseum, a Forum Romanum, a Trevi-kút vagy a Spanyol lépcső. És bár egész hétre esős időt mondtak, a kitartó imának és a Jóisten kegyelmének hála csak egyetlen alkalommal áztunk el; előtte azonban még sikerült a Máltai Lovagrend híres kulcslyukán keresztül vetnünk egy izgalmas utolsó pillantást a Szent Péter bazilika kupolájára. A Vatikáni Múzeum gyűjteményében is barangoltunk néhány órát, hogy végül a Sixtusi kápolna freskói által körülvéve ne csupán bűnösségünkkel és emberi létünk végességével szembesüljünk, hanem Michelangelo remekművén át eljusson hozzánk a remény, az Isteni megváltás üzenete.

Ahogyan Alessandro atya az utolsó, pénteki szentmisén mondott prédikációjában fogalmazott:

“Itt, a szemünk előtt volt az egyház egyetemessége. Mutassuk meg, hogy Isten gyermekei vagyunk, azzal, hogy hirdetjük, hogy Jézus Krisztus az úr! Hogy mindenki meg van hívva arra, hogy része legyen az ő szeretetének.”