Holczhauser Károly 2004-ben érettségizett a Szily Kálmán Kéttannyelvű Gimnáziumban. 2006-2012 között volt a Pázmány ITK mérnökinformatikus szakos hallgatója. A mesterképzés befejezését követően az EPAM Systems-nél helyezkedett el Android mobil fejlesztőként. 2015 és 2017 között az Egyesült Királyságban végezte MBA tanulmányait, jelenleg az Egyesült Államokban, Texasban él és dolgozik szoftverfejlesztési vezetőként az Amazonnál.

Miért a Pázmányra jelentkeztél, miért ezt a szakot választottad?

2005-ben ellátogattam egy nyílt napra, ahol nagyon megfogott a kar szellemisége és leginkább a "családias" hangulata. Az, hogy az oktatóknak majdhogynem minden diákkal közvetlen kapcsolatuk van, hihetetlen érték. Ennek a különleges kari sajátosságnak köszönhetően Nekem is - ahogy a legtöbb szoftverfejlesztést tanuló hallgatónak szintúgy - lehetőségem nyílt közelről megismerni és elsajátítani a szakma fogásait Vető István professzor úrtól.

Mik a legkedvesebb emlékeid a Pázmányon eltöltött éveidből?

Vető tanár úr mindenképpen meghatározó volt szakmai fejlődésemben, de Dr. Oláh András és Dr. Karacs Kristóf professzor urak által megálmodott "Bevezetés a Mobil fejlesztésbe" c. tantárgy oktatása is kiváló szakmai lehetőséget adott.

Mi a legelső emléked, benyomásod a Pázmány ITK-ról?

A Simonyi előadóban ülök és Vágó Zsuzsanna professzor asszony felírta az első Analízis tananyagot. Ekkor jöttem rá, hogy nagy bajban vagyok. :)

Milyen emlékeid vannak az ITK-s hallgatói életről? Részt vettél a HÖK/AK munkájában? Vannak olyan hallgatótársaid, akikkel azóta is rendszeresen tartod a kapcsolatot?

Igen, az Animátor közösség nagyon jó közösségkovácsoló erő volt. Sok társammal a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Például három éve látogatott meg két régi animátor társam, akik azóta már férj és feleség. A másik rendezvény, amely nagyon szép élményeket adott az "Ismerjük meg Magyarország vidékeit" eseménysorozat, ahol minden félévben ellátogattunk egy kulturálisan és történelmileg gazdag helyszínre (értsd.: borvidék). Olyan helyekre látogattunk el, mint például a Pannonhalmi Apátság vagy Egerszalók és még sorolhatnám.

Az animátor közösséghez visszakanyarodva egy pillanatra: Nagy szerencsémnek tartom, hogy a legelső animátorok között volt lehetőségem tevékenykedni. Annyira az elsők voltunk, hogy még animátor képzésre se kellett jelentkezni, hiszen nem létezett. Része voltam annak a csoportnak, akik számtalan megbeszélés, átalakítás és újratervezés után összerakták a képzés szerkezetét. Nagy felelősség volt az akkori animátorok számára és a mai napig hálával gondolok vissza az összes rendezvényre, melyet szép lassan felépítettünk. Köszönöm srácok!

Hogyan indult pályád az egyetem elvégzését követően?

Szerencsére gyorsabban, mint ahogy vártam volna. Már az MSc utolsó évében elkezdtem Android fejlesztőként dolgozni és az első teljes munkaidős állásomat az EPAM Systems-nél kezdtem. A kihívás az volt, hogy BSc végzős diákként ne fogadjak el semmilyen állásajánlatot, ami eltérített volna az MSc-ről. A mai napig kedves emlékeim között tartom számon, hogy az akkori Dékán asszony, Nyékyné Dr. Gaizler Judit többször leült velem beszélgetni az MSc-ről, meggyőzve ezzel a hosszú távú befektetés fontosságáról.

Mesélj jelenlegi munkádról, feladataidról! Mi okoz a napi munkában kihívást, milyen szakmai kihívásokkal találkozol a munkahelyeden?

A jelenlegi állásomban azt élvezem, hogy összetett. Mint menedzser, már nem feltétlen a technikai problémák megtalálása és azok megoldása jelenti a feladatot, hanem hogy a csapatban dolgozó mérnök kollégák tudjanak teljesíteni. Ez sok mindent magában foglal, projekt tervezést és vezetést, illetve kockázat elhárítást. Sok esetben nincs lehetőségem minden szakmai részletét ismerni egy felmerülő problémának és mégis a megfelelő döntést kell meghoznom. Ebben természetesen segítenek a csapatban dolgozó kollégák, de a felelősség mindig és mindenkor az enyém. Hálás vagyok a cégnek, hogy bizalmat szavazott Nekem még 2020 májusában, amikor 7 körös interjúsorozat után felvettek. Rengeteget tudok fejlődni minden egyes nap és tényleg olyan problémákon dolgozhatok, amelyeknek a megoldása globális szinten lesz alkalmazva.

Mennyit változott a szakma a diplomázásod óta? Miben látod leginkább a változást, az ehhez való alkalmazkodásban hogyan segített a Pázmányos képzésen megszerzett tudásod?

Azt túlzás lenne állítani, hogy a szakma teljesen megváltozott, de az tény hogy az új ágazatok robbanásszerű előretörése (pl.: mesterséges intelligencia) új szakmai képzések meglétét követeli. A kézzelfogható tudás (pl.: egy, specifikus programozási nyelv ismerete) nagyjából 2-3 évig tartott, viszont az egyetemen megszerzett gondolkodásmód és a problémamegoldó képesség segített az új kihívások gyors és hatékony abszolválásában. Véleményem szerint arra kell koncentrálni, hogy a diákok agilis képességekkel rendelkezzenek, tehát a változó szakmai igényekre jól és gyorsan tudjanak reagálni.

Hogyan látod a szakmát 5-10-15 év múlva? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Véleményem szerint több szempontot kell megvizsgálni a kérdés kapcsán:
(1) Emberek - A nagyobb népességgel rendelkező országok, mint például Kína és India évente százezer számra diplomáztatja a mérnököket. A friss, piacképes tudással rendelkező fiatalok komoly kihívást jelentenek a magyar versenytásaiknak. Nekünk már nem csak a legjobb Vas- vagy Csongrád- megyeivel kell megküzdenünk egy-egy állásért, de a legjobb kínaival, vagy indiaival is. Ma már vannak olyan oktatófelületek, ahol 8-10 éves gyerekek tudnak programozni tanulni úgy, hogy a végeredmény egy teljesen élvezhető számítógépes játék lesz. Ezek a fiatalok hihetetlen előnnyel indulnak a szakmai pályán, és nem feltétlen lesz szükségük egyetemi végzettségre sem ahhoz, hogy érvényesüljenek.
(2) Technológia - A néhány éve "sláger" Big Data ágazat megteremtette a napjainkban ugrásszerűen fejlődő mesterséges intelligenciát. Ez utóbbi mindent behálóz, kezdve az önvezető autóktól egészen az űrkutatásig. Szerintem a leginkább látványosabb fejlődést a robotika fogja elérni, hiszen a gépek fejlődő intelligenciája szavatolja a jobb problémamegoldó képességet és több területen való alkalmazásukat is.
Emellett nagyon érdekelne oktatóink véleménye is ebben a témában.

A munka mellett mi az, amivel szívesen foglalkozol a szabadidődben? Mivel tudsz igazán kikapcsolódni? Mesélnél kicsit a családodról?

Első a család és csak utána jön a munka. Azt gondolom, hogy az ember nem tud teljesíteni a munkahelyén sem, ha nem áll mellette a megfelelő partner az életben. Szerencsére nekem ez megadatott, így legtöbb időt és energiát kisfiunk nevelésének szentelünk. A család és a munka mellett a harcművészet még mindig elengedhetetlen része az életemnek, melyet 14 éves korom óta űzök, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Végezetül: Mit üzennél, mit tanácsolnál a jelenlegi ITK-s hallgatóknak?

No pain, no gain. Hajrá és sok sikert! (hívjatok meg egy sörre, ha erre jártok!)