A tanulmány az idegsejtek közötti kapcsolatban, így ezzel összefüggésben számos neurológiai kórkép kialakulásában szerepet játszó nagy sűrűségű fehérjehálózat, az ún. posztszinaptikus denzitás (PSD) molekuláris szintű szerveződésének számítógépes vizsgálatáról szól. A PSD a "fogadó" idegsejtben található, és kulcsszerepe van a tanulás és a memória sejtszintű folyamataiban. A probléma az, hogy a PSD annyira összetett, hogy a benne kialakuló sok fehérjemolekula összekapcsolódásával létrejövő komplexek részletes kísérletes jellemzése jelenleg nem kivitelezhető. A mostani kutatásban alkalmazott (a résztvevő kutatók egy csoportja által korábban kifejlesztett) modellezési eljárás alapfeltevése, hogy az egyes alkotóelemek, fehérjék közötti páronkénti kapcsolatok és a fehérjék mennyiségének ismerete alapján számítógépes szimulációkkal a kialakuló molekulakomplexek száma és jellege, azaz eloszlása megjósolható. A tanulmányban leírt több mint 500 szimuláció számos egyszerűsítést tartalmaz, ezért jelenleg leginkább egy első közelítésnek tekinthető a PSD-komplexek mennyiségi értékelésére. Az eredmények azt mutatják, hogy a sejtek működését végső soron meghatározó különböző fehérjekomplexek relatív aránya érzékeny lehet az azokat alkotó fehérjék mennyiségének legapróbb változásaira is. Lényeges szempont, hogy az egyedi fehérjék és a fehérjekomplexek mennyisége közötti kapcsolat nem feltétlenül triviális, mivel eltérő relatív fehérjegyakoriságok is többször hasonló komplexeloszlások kialakulásához vezethetnek, illetve egészen különböző fehérjekomplexek alakulhatnak ki néha olyankor is, ha bizonyos fehérjék gyakorisága csak kismértékben változik meg. Az eredményeket tovább gondolva a kutatók közelebb kerülhet az egyes idegsejtek egyedi jellegzetességei mögötti molekuláris okok megértéséhez, ezáltal az agyi kapcsolatok változatosságának leírásához is.