Csapóné dr. Miczán Vivien 2009-nem érettségizett egy abaúji kisvárosban, Encsen. Középiskolai tanulmányai után a Pázmány ITK-ra felvételizett Molekuláris bionika alapszakra, később tanulmányait az Orvosi biotechnológia mesterképzésen folytatta, majd a Roska Tamás Műszaki és Természettudományi Doktori Iskolában szerzett doktori fokozatot 2021 januárjában. Már tanulmányai során elkezdett dolgozni a Kísérleti Orvostudományi Intézet egyik kutatócsoportjában, jelenleg a Szegedi Biológiai Kutatóközpontnál dolgozik tudományos munkatársként.

Miért a Pázmányra jelentkeztél, miért ezt a szakot választottad? Miért döntöttél úgy, hogy Budapestre jelentkezel egyetemre?
Már kisiskolásként is érdekeltek a természettudományok, de valahogy nem tudtam elköteleződni csak az egyik mellett, hiszen mind olyan izgalmas volt. Középiskolában ezért csatlakoztam a Kutató Diákok Mozgalmához, és az egyik tanárom mentorálásával kis kutató projektben vettem részt. Ekkor hallottam a frissen elindult molekuláris bionika szakról, ami azzal kecsegtetett, hogy több tudomány határterületét lehet megismerni, és azt a kutatásban felhasználni. Nekem beváltak az elképzeléseim a szakkal kapcsolatban, többször tapasztaltam már, hogy ez a multidiszciplináris szemlélet valóban jó és szükséges dolog a kutatásban. Akkor még csak Budapesten indult a szak, tehát teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a fővárosba költözöm miatta.

Mi a legkedvesebb emléked a Pázmányon eltöltött éveidből?
Mindenképp a közösséget emelném ki. Itt éltem meg talán először, hogy hozzám sok szempontból hasonló érdeklődési körű emberek vesznek körül, így könnyű volt a csoporttársakkal egymásra hangolódni már a Gólyanapok során, de a tanárokkal, más dolgozókkal is akadtak bőven közös pontok. Annyi szép emlékem van a hallgatói rendezvényekről, hogy alig tudnám felsorolni, de talán a -tudtommal- első ITK-s mikulásozást és énekkari hétvégéket hoznám fel példának.

Mi a legelső emléked, benyomásod a Pázmány ITK-ról?
A nyílt nap az első élményem az ITK-val kapcsolatban, emlékszem, anyukám elkísért az épületig, és láthatóan bizalmatlan pillantásokkal méregette az utcákat, de rám bízta a választást. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, a doktori avatómig biztosan megújul a környék. És tényleg.

Tanulmányaid során vettél részt tudományos projektben? Melyek voltak ezek és milyen tapasztalatokkal szolgáltak?
Már az első félévtől kezdődően tudatosan kerestem a lehetőséget a kutatásban való részvételre. Az alapszak alatt számítógépes hatóanyag-tervezéssel kapcsolatos projektekbe kapcsolódtam be, majd neurobiológiával és mikroszkópos képalkotással kezdtem el foglalkozni. Rengeteget tanultam általuk, nem is annyira a tárgyi tudásra gondolok, hanem például, hogy hogy kell csapatban dolgozni, szervezni a kísérleteket majd összerakni belőlük egy olyan anyagot, ami mások számára is érdekes és értékes.

Volt lehetőséged tanulmányaid során a külföldi tapasztalatszerzésre? Mesélj röviden arról, hogy mivel gazdagított Téged ez az időszak!
Két hónapot tölthettem Zürichben szakmai gyakorlaton egy csoporttársammal, itt belekóstoltunk egy igazi európai szintű kutatólabor munkájába, és nem utolsósorban rengeteg lehetőségünk volt az idegen nyelvű kommunikáció gyakorlására. Még egy heidelbergi csoportos tanulmányutat emelnék ki, ahol először találkoztam nagyon menő mikroszkópokkal. Azt hiszem, ragadott magával a mikroszkópos képalkotás szépsége.

Milyen emlékeid vannak az ITK-s hallgatói életről? Részt vettél a HÖK/AK munkájában? Vannak olyan hallgatótársaid, akikkel azóta is tartod a kapcsolatot?
Gólyaként rengeteget adtak nekem az animátor rendezvények, így később én is csatlakoztam a Közösséghez, és részt vettem a vezetőség munkájában is. A HÖK-be is bekapcsolódtam az évek során, egy új bizottságot is alapítottunk akkoriban. Jó látni, hogy az általunk kezdeményezett dolgoknak van folytatása, gyümölcse. Életre szóló barátságokat is kaptam az egyetemen, például az egyik csoporttársam lett a kisfiam keresztapja, de elég erős kötelékek születtek az énekkar alt szólamán belül is.

Hogyan indult pályád az egyetem elvégzését követően?
A doktori fokozat megszerzésére, mint belépőre tekintek a tudományos világ szempontjából, feljogosít arra, hogy továbbra is tanuljak, fejlődjek, újabb kihívásokat keressek a kutatói pályán. Eddig mindig megtaláltak jó időben a megfelelő lehetőségek (nevezzük Gondviselésnek), ezért eléggé hálás vagyok.

Mesélj jelenlegi munkádról, feladataidról! Mi okoz a napi munkában kihívást, milyen szakmai kihívásokkal találkozol a munkahelyeden?
Nem olyan rég kezdtem el posztdoktori pozícióban dolgozni, egyelőre igyekszem felnőni a feladathoz, mélyre ásni a kutatási témámban, és megismerni a számomra új módszereket. Minden nap tartogat valami újdonságot, igazán érdekfeszítő mikroszkópos képfeldolgozási problémákra nyújt választ a csoportunk, a biológia és az informatika határterületén mozgunk. Fontos számomra a diákokkal való munka, ebben is igyekszem fejlődni.

Mennyit változott a szakma a diplomázásod óta? Miben látod leginkább a változást, az ehhez való alkalmazkodásban hogyan segített a Pázmányos képzésen megszerzett tudásod?
A kutatási terület sajátja, hogy folyamatos változásban van, természetes, hogy az igazán forró témákban napról napra jönnek ki új cikkek. Ezzel nagyon nehéz lépést tartani. Fontos priorizálni a megszerzendő ismereteket, ezt már az egyetemen is megtanultam.

Hogyan látod a szakmát 5-10-15 év múlva? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
A biológia iszonyatos mennyiségű adatot generál mostanság, és ehhez olyan adatfeldolgozási megoldásokat kell készíteni, amelyek segítenek előásni a fontos felfedezéseket a kupac mélyéről. Azt gondolom, hogy ebben még bőven van fejlődési lehetőség, egyre fontosabbak lesznek informatikai fejlesztések ezen a területen is.

A munka mellett mi az, amivel szívesen foglalkozol a szabadidődben? Mivel tudsz igazán kikapcsolódni?
A férjemmel és a kétéves kisfiammal Szegeden élünk. Nem olyan rég költöztünk ide, így sok felfedezni valót tartogat nekünk a város. Sokat sétálunk, bicajozunk a környéken, de szeretünk rövid belföldi városnéző kiruccanásokat is szervezni. Ha van egy pár nyugodt órám, szívesen elbíbelődöm DIY dolgokkal is. Rendszeresen készítek például scrapbookot családi fotókból, belépőjegyekből.

Mit üzennél, mit tanácsolnál a jelenlegi ITK-s hallgatóknak?
Azt, hogy becsüljék meg az egyedülálló ITK-s közösséget, és élvezzék a megtartó erejét. A tanulmányokat illetően pedig azt, hogy keressenek egy jó mentort, akitől mind szakmailag, mind emberileg érdemes tanulni.