Egervári Csanád 2009-ben érettségizett a Budapesti Piarista Gimnáziumban. A sikeres felvételit követően a Pázmány ITK mérnökinformatikus BSc, majd MSc képzését végezte el, ezt követően pedig egy entrepreneurship MSc-t a University of Notre Dame-en. 2016-tól két évig Karunkon dolgozott mint innovációs ügyvivő, jelenleg pedig a Continental Automotive Hungary munkatársa, ahol deep learning application engineer pozícióban dolgozik.

Miért a Pázmányra jelentkeztél, miért ezt a szakot választottad?
Emlékszem a gimnáziumi tanulmányaim alatt a matek és a fizika volt a kedvenc tantárgyam. Igazából nagyon sok tárgyat szerettem, nagyon vegyes volt az érdeklődési köröm, sokféle szakkörre jártam, de végül fizikából érettségiztem emelt szinten. Az informatikát is kedveltem, de abból sosem jártam szakkörre és nem is érettségiztem belőle, programozni is csak az ITK-n tanultam meg. Érettségi előtt 2-3 évvel kezdtem gondolkodni azon, hogy ténylegesen hova kéne menni továbbtanulni. A fizikusi pálya tűnt vonzónak először, mert azt gondoltam, hogy a fizikával nagyon sok érdekes problémával foglalkozhatnék majd későbbi életem során. Végül elkezdtem egyetemi nyílt napokra járni, meg Educatio kiállításra, és nagyon megtetszett a Pázmány ITK. A tanárok és diákok beszámolóiból azt éreztem, hogy az informatika itt nem a „cél", hanem egy „eszköz" arra, hogy égető problémákat oldjunk meg vele. Nagyon tetszettek a laborok sokszínűsége, a rengeteg kutatási irány és lehetőség.

Mik a legkedvesebb emlékeid a Pázmányon eltöltött éveidből?
Nehéz kiemelni konkrét példákat, rengeteg jó és szép emlékem van az itt eltöltött évekről. Összességében örömöt és hálát érzek, amikor a pázmányos tanulmányaim jutnak eszembe. Szeretek visszagondolni a hallgatói rendezvényekre, a vizsgákra való felkészülésre az évfolyamtársakkal közösen, a laborokban eltöltött péntek délutánokra.

Mi a legelső emléked, benyomásod a Pázmány ITK-ról?
A legelső emlékem az, hogy egy osztálytársam a gimnáziumban mesélt nekem arról, hogy erre a képzésre szeretne járni. Én akkor még azt se tudtam, hogy mi az a Pázmány ITK, csak érdekeltek a reál tárgyak. Elkísértem az osztálytársamat egy nyílt napra az ITK-n, és egyből megfogott a légkör. Innentől kezdve nem kellett sokat győzködni magam, hogy az ITK-t jelöljem meg első helyen. A legelső élményem, mint pázmányos hallgató, talán a kari gólyanapokhoz köthető. Emlékszem, hogy nagyon jó élmény volt úgy nekivágni a tanulmányoknak, hogy előtte már megismerkedtünk az évfolyamtársakkal. Nagyon összetartó csoportba kerültem, és ez nagyon sokat segített. Az első néhány félévben majdnem minden ZH-ra együtt tanultunk, készültünk, és így könnyebb volt venni az akadályokat is.

Tanulmányaid során vettél részt tudományos projektben? Melyek voltak ezek és milyen tapasztalatokkal szolgáltak?
Igen, vettem részt néhány projektben. Azt hiszem a kíváncsi természetem miatt kapcsolódtam be különböző munkákba. Talán a legemlékezetesebb ilyen projekt témája egy gyógyszer adagoló pumpa távjelenléti megoldásáról szólt, és ezzel végül OTDK második helyet is értünk el. Talán a legfontosabb tapasztalat az volt, hogy érdemes kitartani. Az elején nem nagyon jöttek a várt eredmények, inkább csak nehézségekbe ütköztünk, de hála a témavezetők segítségének, noszogatásának, és a mi kitartásunknak, végül sikerült a lehetőségeinkhez mérten egész jó eredményeket és sikereket elérnünk ebben a témában.

Volt lehetőséged tanulmányaid során a külföldi tapasztalatszerzésre? Mesélj röviden arról, hogy mivel gazdagított Téged ez az időszak!
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert több lehetőségem is volt erre. Részt vettem Erasmus hallgatói mobilitási programban Spanyolországban, Erasmus szakmai gyakorlaton Németországban, és eltöltehettem egy évet pázmányos támogatással Amerikában is. Szerintem a legfontosabb, amit az ember a külföldi tapasztalatszerzéssel nyer, hogy megtanul alkalmazkodni, folyamatosan a komfortzónáján kívülre kerül, és azt gyakorolhatja, hogyan tud megfelelni az újabb és újabb kihívásoknak. Én minden ilyen tapasztalatszerzési lehetőségre nagy hálával tekintek vissza. Nyilván sokkal több helyre jelentkeztem, mint amennyi a végén összejött, de azokból is tanultam, ha mást nem, a pályázatírást. Mindenkinek azt ajánlom, hogy próbáljon élni az ilyen lehetőségekkel, mert ezek nagyon sokat segítenek a későbbi karrier alakítása során is.

Milyen emlékeid vannak az ITK-s hallgatói életről? Részt vettél a HÖK/AK munkájában? Vannak olyan hallgatótársaid, akikkel azóta is tartod a kapcsolatot?
Nagyon jó az ITK-s hallgatói élet. Nem olyan „nagyegyetemes", inkább olyan „kisegyetemes", de mindenképp családias, támogató, biztonságos. Azt éreztem, hogy nem vagyok elveszve, ha valami gond van, mindig tudtam valakitől segítséget kérni. Részt vettem a HÖK és az AK munkájában is. Az Animátor Közösségben gólyacsoportok vezetésében és a konyhás brigádban tevékenykedtem többször. A Hallgatói Önkormányzatban először az évfolyamom tanulmányi felelőse voltam több évig, majd végül kari HÖK elnök is voltam egy rövid ideig. Természetesen több olyan hallgatótársam, tanárom, barátom van, akivel azóta is tartom a kapcsolatot.

Hogyan indult pályád az egyetem elvégzését követően?
Nagyon szerencsésen sikerült kiaknáznom az egyetemi lehetőségeket. Miután elvégeztem az ITK-n a mérnökinformatikus BSc, majd MSc szakokat, kapva kaptam az alkalmon, hogy a University of Notre Dame vállakozási ismereteket nyújtó mesterképzését is elvégezzem. 2016-ban, amikor visszajöttem Amerikából, már munkatársként csatlakoztam a Pázmány Egyetemhez. Két évet dolgoztam a Technológia Transzfer Irodában innovációs ügyvivőként. Amit kiemelnék ebből az időszakból, hogy sikerült eredményesen termékesíteni egy látássérült felhasználóknak szánt mobilalkalmazást. Ez LetSeeApp néven jelent meg Androidra és iOS-re. Nagyon meghatározó volt számomra a felhasználóktól kapott rengeteg visszajelzés. Szerintem, amikor az ember a technika vívmányait felhasználva segíteni tud, és értéket tud teremteni a hátrányos helyzetben levő embertársainak, akkor egy picit mindig szuperhősnek érezheti magát. 2018-ban csatlakoztam a Continentalhoz, akik talán leginkább az autógumiról híresek, de igazából mindennel foglalkoznak, ami az autóiparhoz köthető, abban az egyik legnagyobb beszállítók. Azóta is mesterséges intelligencia fejlesztéssel foglalkozom ennél a cégnél.

Mesélj jelenlegi munkádról, feladataidról! Mi okoz a napi munkában kihívást, milyen szakmai kihívásokkal találkozol a munkahelyeden?
Jelenlegi munkahelyemen deep learning application engineer beosztásban vagyok. Amit ugyan lefordíthatnék mélytanulás alkalmazási mérnöknek, de ez szerintem még kevésbé érthető. Mesterséges neurális hálózatokat fejlesztek, tanítok, és értékelek ki, a termékesítésért felelős csapatban. Olyan hálók ezek, amelyek először az ügyfeleknek szánt demókba, majd később a végső termékekbe kerülnek. Kamera alapú objektum detekció a fő témakör jelenleg, de a távlati cél természetesen a teljesen önvezető autó. Nagyon izgalmas ezen a területen dolgozni, mert újszerű és kreatív gondolkodásmódot igényel. Itt az emberiség fejlettebb és biztonságosabb közlekedésre irányuló vágyait próbáljuk kielégíteni olyan megközelítések alkalmazásával, melyeket a cégen túl az egész tudományos közösség is aktívan kutat, fejleszt.

Mennyit változott a szakma a diplomázásod óta? Miben látod leginkább a változást, az ehhez való alkalmazkodásban hogyan segített a Pázmányos képzésen megszerzett tudásod?
Szerintem rengeteget változott a szakma, pedig még nem is olyan régen, 2016-ban végeztem a tanulmányaimmal. Nagyon gyorsan fejlődnek a technológiák. Szerintem, nagyon helyesen, az egyetemi képzés az alapokra helyezi a hangsúlyt, olyan ismeretekre, amely jó közelítéssel állandó és örök érvényű. Nem tudnám pontosan visszaidézni azokat a tételbizonyításokat, amiket meg kellett tanulni lineáris algebrából, vagy analízisből, de az ismeretanyag, amit egyszer megtanultam, és nagyjából emlékszem, hogy mi volt a lényege, az napi szinten előjön, mivel deep learning-gel foglalkozom. A munkám során jelenleg Python programozási nyelvet használok, amit egyáltalán nem tanultam a pázmányos évek alatt, de ez nem számít, mert egy-egy új programozási nyelvbe, technológiába gyorsan beletanul az ember. A technológia változásához való adaptálódásban pedig úgy segít az egyetem, hogy van egy megnyugtató tapasztalati tudásom arról, hogy hogyan kell problémákat megoldani, akadályokat legyőzni, és hogy ha valamilyen specifikus ismeretanyagot nem értek meg egyből, akkor sem szabad feladni, hanem tovább kell menni, és előbb-utóbb összeállnak az ember fejében azok a fogalmak, amikre a munkában való továbbhaladáshoz szükség van.

Hogyan látod a szakmát 5-10-15 év múlva? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Én egyelőre megtaláltam a számításaimat, szerintem a mesterséges intelligencia egy kiváló karrier téma egy informatikus számára. Véleményem szerint a szakma továbbra is erősen ebbe az irányba fog menni a következő évtizedekben is. Szeretnék ezen a területen minél szélesebb ismeretanyagot felhalmozni, és közben ezek alkalmazásával értéket teremteni másoknak.

A munka mellett mi az, amivel szívesen foglalkozol a szabadidődben? Mivel tudsz igazán kikapcsolódni?
Van egy Konfuciusz idézet, amit nagyon szeretek és már-már közhely: „Válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és akkor soha az életben nem kell dolgoznod." Persze ettől még van, hogy éppen valami olyannal kell foglalkoznom, ami nem a kedvencem, de nagyon hiszek abban, hogy a komfortzóna elhagyás a saját javunkat szolgálja. A szabadidőmben is sokszor „szakmai" dolgokkal foglalkozom. Általában az kapcsol ki, ha belefeledkezem egy-egy problémába és keresem a megoldáshoz vezető utat. Szabadidőmben is szívesen fogyasztok tudományos-ismeretterjesztő tartalmakat, akár csak különböző YouTube csatornákon, akár konkrét szakkönyvek olvasásával. Érdelnek a drónok, a repülés, és mindenféle repülő szerkezet úgy általánosságban. Nagyon kedves, megértő és a hóbortjaimat támogató családom van. Nélkülük nem tudnék ott lenni, ahol most vagyok. Feleségemet is a Pázmányon keresztül ismertem meg, a kétéves kislányunk pedig a legcsodálatosabb dolog az életemben, és emellett türelemre és alázatra nevel engem.

Mit üzennél, mit tanácsolnál a jelenlegi ITK-s hallgatóknak?
Ez egy nehéz kérdés. Talán azt a klisét, hogy „soha ne add fel!". Manapság gyakran hallani olyat, hogy a papír nem fontos, nem kell egyetemi végzettség, úgyis csak a tudás számít. Én nem így tapasztaltam. Persze el tudom képzelni, hogy valaki diploma nélkül is boldogul, azonban azt is, hogy valaki a diploma megszerzése után sem tud. Az életben sok területen megvan az a bizonyos kettősség, például nagyon fontos, hogy mit súg az eszed, de az is, hogy mit súg a szíved. Időnként a kettő ellent mond. Olyankor nehéz és vigyázni kell, viszont, ha a kettő egy irányba mutat, akkor ott megjelenik a szenvedély. Hopp, még egy kedvenc idézet, ez Simon Sinektől van: „A stressz az, amikor keményen dolgozunk valamiért, ami nem érdekel minket. Ha keményen dolgozunk valamiért, amit imádunk, azt úgy hívják, hogy szenvedély!" Kívánom Nektek, hogy találjátok meg az életben azt a területet, amelyben szenvedéllyel tudtok kibontakozni!