Kiderült ugyanis, hogy az agyi hálózatokon belüli nyugalmi funkcionális konnektivitás erőssége alapján megjósolható, hogy feladat során milyen hatékonyan látja el az adott hálózat a funkcióját. Például abból, hogy valakinek milyen a vizuális figyelem összpontosításáért felelős, úgynevezett fronto-parietális figyelmi hálózaton belüli funkcionális konnektivitás erőssége, egész pontosan megjósolható, hogy milyen gyorsan tudná észrevenni az ismerősét a peronon várakozó tömegben. Továbbá az is kiderült, hogy a nyugalmi állapotban mért agyi funkcionális konnektivitás sérül a különböző neuro-pszichiátriai betegségekben (pl. szkizofrénia, autizmus, demencia), és a károsodásuk mértéke megjósolja a betegség súlyosságát.

A rangos The Journal of Neuroscience hasábjain megjelent közlemény első szerzője, Hermann Petra és kutatótársai vizsgálatukban az arcfeldolgozást különösen nagy próbatétel elé állították, ugyanis a kísérlet során olyan arcokat kellett megkülönböztetni, amelyek képei szándékosan el voltak rontva, megnehezítve ezzel azok feldolgozását. Korábbi eredmények alapján ismert volt, hogy az emberi agy rendkívül hatékonyan és látszólag erőfeszítés nélkül képes arcokat feldolgozni ideális körülmények között. Ugyanakkor nehezen tolerálja, ha az arcok nehezen felismerhetőek, és érdekes, hogy pont ez jelenti a legnagyobb problémát a mesterséges látórendszerekben működő algoritmusok számára is.

Eredményeik azt mutatták, hogy az elmosódott, nehezen kivehető arcképek esetén az agy a fő arcfeldolgozó régió (fusiform arcterület, FFA) mellett egy olyan agyterületet (lateralis occipitalis kéreg, LOC) hív segítségül a feldolgozási folyamat során, ami a részletes, aprólékos tárgyfeldolgozásban játszik kritikus szerepet. Tovább a teljes cikk olvasható az MTA honlapján Forrás MTA honlapja