Miről szól az OTDK dolgozata? Milyen eredményt sikerült elérni a kutatás során, melyet a konferencián bemutatott?
A dolgozatom témája mélységkamerával készült arcképek színesítése volt, neurális hálózatok felhasználásával. Röviden ez annyit tesz, hogy olyan infravörös kamerák „képeit" próbáltam meg átalakítani hétköznapi értelemben vett fényképekké, amelyek három dimenzióban képezik le az arcot.
A pályamunkámban egy olyan összehasonlító kutatást végeztem, aminek során azt vizsgáltam, hogy különböző architektúrák és megközelítések hogyan befolyásolják a generált színezések pontosságát. A projekt végeredményeként azt tudtam megállapítani, hogy viszonylag egyszerű, sekély hálózatokat is lehet alkalmazni erre a célra a megfelelő „trükkök" bevezetésével. Emiatt a módszer akár valós időben is használható emberek számára talán kissé elmosódott, de gépeknek tökéletesen megfelelő képek generálására.

Mi ennek a témának a gyakorlati alkalmazása? Hol, hogyan alkalmazható a kutatás eredménye?
Laikusok nem igazán találkozhatnának ezzel a technikával, ugyanis inkább a háttérben, képfeldolgozó algoritmusok részeként lehetne alkalmazni. Ennek ellenére számos módon fel lehetne használni, mivel ez a megoldás lehetővé tenné, hogy bármilyen ma létező arcfelismerő rendszer mélységkamerákat is tudjon használni. Amellett, hogy ez megkönnyítené sok humán-gép interfész rendszer fejlesztését, olyan előnyökkel is járna, mint hogy például teljes sötétségben is lehetne használni arcfelismerőket.

Mióta foglalkozik ezzel a témával? Hogyan talált rá erre a kutatási területre, miért kezdte el foglalkoztatni?
Ezt a témát még a BSc-s önálló laboratórium projektem keretében ismertem meg. Az ELKH TKK humán-gép interfész (HGI) laboratóriumában kezdtem el foglalkozni a területtel, miután végeztem némi kutatást a mélységkamerák és HGI rendszerek kombinálásának lehetőségét illetően. Azért is kezdett érdekelni ez a projekt, mert bár a képszínesítés egy igen jól ismert és sokak által kutatott téma, mélységképeket előttem még szinte senki nem próbált meg kiszínezni.

Hogyan választott témavezetőt? Hogyan jellemezné a közös munkát?
Dr. Márton Gergelyt, aki a Nemzeti Bionika Program multimodális humán-gép interfészek fejlesztése alprogramját vezeti, egy önálló labor témabörze kapcsán ismertem meg, ugyanis olyan témát kerestem, ahol kamatoztatni tudtam a C++ és OpenCL programozási tudásomat. A választás többnyire egyértelmű volt, ugyanis az egyik munkatársa ajánlott minket egymásnak, és egy rövid interjú után biztos voltam benne, hogy Ő a legjobb konzulens számomra.
A munka során a légkört mindig is igen kellemesnek találtam: A legtöbb esetben szinte teljes szabad kezet kaptam a kutatásomat illetően, ugyanakkor viszont mindig volt kihez fordulnom akár általános, akadémiai, akár szakmai kérdésekkel.

Mit gondol, mi a sikeres (O)TDK dolgozat titka, „receptje"?
Ezt nehéz megmondani, hiszen nincs két egyforma projekt, és a választott területtől, sőt, a témától függően is igen változó lehet, hogy mitől lesz jó egy TDK dolgozat. Minden esetre annyit biztosan kijelenthetek, hogy egy OTDK projekt sem jön létre magától – kemény munkát és komoly energiabefektetést igényel egy olyan dolgozat összeállítása, amit érdemes beadni a TDK-ra. Ugyanakkor ez sokszor talán elég is. Természetesen figyelembe kell venni a szakmai relevanciát, az alkalmazhatóságot, az újdonságértéket és sok más szempontot, de egy igényes és jól megalapozott kutatás mindenképpen figyelemreméltó.

Milyen további tervei vannak a kutatással kapcsolatban? Tervezi ezt a témát folytatni, vagy esetleg választott egy másik kutatási irányt?
Ami azt illeti, már egy ideje hasonló, de mégis más fajta kutatással foglalkozok. Több, mint egy éve adtam be a dolgozatomat a TDK-ra, és rengeteg dolog történt azóta – egyesek az irányításomon kívül, mások az én döntésemből. Ennek ellenére a mai napig elsősorban képfeldolgozással és humán-gép interfészekkel foglalkozok, és a gépi tanulás is gyakran előkerül a projektjeimben.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy az OTDK témámat nem lehetett volna folytatni, épp ellenkezőleg, és egy napon majd előfordulhat, hogy visszatérek ehhez a projekthez vagy esetleg egy hasonló témát választok a kutatásom alapjául.