Miről szól az OTDK dolgozata? Milyen eredményt sikerült elérni a kutatás során, melyet a konferencián bemutatott?
Távolról megközelítve a kérdést, a dolgozatomban olyan izgalmas területekkel foglalkoztam, mint a határok és azoknak az átlépése. Persze mindezt biológiai értelemben, ott viszont két szinten is... A kutatás során különböző hatóanyagok bőrön keresztüli felszívódását vizsgáltam, ez a „magasabb" szint, ahol a határ maga a bőr. Ezen a komplex folyamaton belül azonban egy transzporter fehérjének, a P-glykoproteinnek a szerepére fókuszáltunk. Itt kerül képbe az „alacsonyabb" szintű határ, maga a sejthártya, ahol a transzporter képes hatóanyagokat juttatni az egyik oldalról a másikra. A fő kérdésünk ezt a két határt „kötötte össze", és a célunk az volt, hogy kiderítsük, a P-glykoprotein szerepet játszik-e a bőrön keresztüli felszívódásban. Ennek megválaszolására többféle módszert alkalmaztunk, és az eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy szignifikánsan több hatóanyag jutott át a bőrön abban az esetben, amikor a fehérje aktívan működhetett, ahhoz képest, amikor gátolva volt. Így arra következtethetünk, hogy a transzporter szerepet játszik az abszorpcióban.

Mi ennek a témának a gyakorlati alkalmazása? Hol, hogyan alkalmazható a kutatás eredménye?
A gyakorlati alkalmazás kérdését több szempontból is megközelíthetjük.
A bőrön keresztüli gyógyszeradagolás nagy jelentőséggel bír, ugyanis kikerülhető a máj „first-pass" metabolizáló hatása, így alacsonyabb koncentráció is elegendő lehet az adott hatóanyagból, illetve elkerülhető sok súlyos szisztémás mellékhatás. Másrészt a kezelés nem igényel különösebb szaktudást, alacsony a fertőzésveszély, illetve egyértelműen kevesebb fájdalommal és kellemetlenséggel jár, összehasonlítva az injekciókkal vagy intravénás adagolással. Azonban ahhoz, hogy különféle hatóanyagokat hatékonyan tudjunk a bőrön keresztül a szervezetbe juttatni (azaz átjuttatni a szigorú határellenőrzésen), pontosan kell ismernünk az ebben szerepet játszó molekuláris folyamatokat. Ehhez a tudáshoz járultunk hozzá a fehérje vizsgálatával, ez az első szempont.
Ha a kutatásra a szubsztrátok (molekulák, amiket a fehérje kipumpál a sejtből) és a gátlószer szempontjából tekintünk, fontos információkat kapunk gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatásokról. Ennek jelentősége, hogy az általunk használt modellvegyületek a terápiában is alkalmazott hatóanyagok. (Például a kemorezisztencia kialakulásában is fontos szerepet játszik a P-glykoprotein, így szelektív gátlása – ezáltal a már ismert gátlószerek vizsgálata és a továbbiak fejlesztése – fontos terápiás cél.)
A harmadik megközelítés pedig maga a kísérleti berendezés és azoknak a fejlesztése, ugyanis a klasszikus, széles körben alkalmazott módszerek mellett elkezdtünk tesztelni egy „skin-on-a-chip" eszközt, amit a Mikrofluidika Laboratóriumban fejlesztettek.

Mióta foglalkozik ezzel a témával? Hogyan talált rá erre a kutatási területre, miért kezdte el foglalkoztatni?
Ez a negyedik tanév, hogy a kutatócsoportban tevékenykedek, még harmadéves BSc-s koromban FÖT-ként kezdtem el hasonló kísérletekkel foglalkozni. A kérdésnél, ami az első önlabválasztás során a legtöbb bionikus hallgatóban felmerül, miszerint »inkább „laborozós" vagy inkább „kódolós" téma illik-e hozzám«, a mérleg nyelve az én esetemben a „laborozás" fele billent. Így kerestem meg Erdő Franciskát, akivel aztán együtt alakítottuk a pontos témát.

Hogyan választott témavezetőt? Hogyan jellemezné a közös munkát?
Erdő Franciska csoportjának kutatásáról már az első félévekben is hallottam, szimpatikus volt a téma és magának a labornak a hangulata is. Hálás vagyok Franciskának, hiszen nagyon sokat tanultam tőle a kutatás elméleti hátteréről, illetve Bajza Ágnesnek, aki a kísérletek gyakorlati rejtelmeibe és trükkjeibe vezetett be.

Mit gondol, mi a sikeres (O)TDK dolgozat titka, „receptje"?
A recept minden bizonnyal sok komponensű és hallgatóról hallgatóra, témáról témára változik.
De ahogy a népmesében a királykisasszony a sóhoz hasonlítja a szeretet, úgy én talán ebben a receptben a szeretethez hasonlítanám a sót, hiszen minden munka során elengedhetetlen, hogy szeressük, amivel foglalkozunk. :)

Milyen további tervei vannak a kutatással kapcsolatban? Tervezi ezt a témát folytatni, vagy esetleg választott egy másik kutatási irányt?
A kutatás során rágcsálómodelleken dolgoztunk, de célunk, hogy mesterségesen előállított humán bőrmintákon (ún. „szövetszubsztituenseken") is végezzünk hasonló kísérleteket, ezáltal kiküszöbölve a fajok közti különbségekből adódó problémákat. Ezzel párhuzamosan pedig cél, hogy hozzájáruljunk a mikrofluidikai eszköz továbbfejlesztéséhez, hogy minél alkalmasabb legyen ilyen újszerű minták vizsgálatára.