Napjaink talán legforróbb kérdése a COVID-19 járvány, illetve a leküzdésére alkalmazott stratégiák eredményességének vizsgálata. Az egyik legrangosabb szabadfelhasználású folyóirat, az amerikai PLOS Computational Biology-ban jelent meg az a tanulmány, amely karunk oktatóinak és több doktoranduszának együttműködésével született. A tizennégyfős munka egy, a hazai járványkezelési döntéseket megalapozó és segítő modellt mutat be. A cikkben leírt PanSim egy városszimulátor, amely egy Szeged méretű és lélekszámú város virtuális lakosainak (ágenseinek) mindennapi mozgását, szokásait, azaz életét és társadalmi eseményeit utánozza és modellezi. A szerzők részletesen leírják, hogy a járványkezelési döntések és beavatkozások hatásait miként lehetett összehasonlítani (és megalapozni) ezzel a stratégiai eszközzel, mely egyébként Röst Gergely, a Szegedi Tudományegyetem Bólyai Intézet járványmatematikai modellező és epidemiológiai elemző munkacsoport vezetőjének közreműködésével el is jutott a hazai döntéshozókig.
A covid-járvány enyhítésére eleinte különböző, nem gyógyszeres beavatkozásokat hajtottak végre a döntéshozók: mint a társadalmi események korlátozása/tiltása, éttermek, mozik, színházak stb. bezárása, kijárási tilalom bevezetése, továbbá a fertőzöttek fokozott tesztelése és karanténba helyezése. Később, amikor már elérhetővé váltak a vakcinák, döntési kérdés lett az oltási sorrend is, vagyis hogy kiket, melyik társadalmi csoportokat oltsanak először. A világjárvány lassulásakor meg az, hogy mikor és milyen lépésekben lehet biztonságosan feloldani, illetve melyek azok a korlátozások, amelyeket hosszabb ideig is fenn kell tartani. A modell segített felismerni például, hogy a fokozott mértékű tesztelés, önmagában, miért nem elégséges eszköz a járvány megállításához.
Ma már világos, hogy az új vírusváltozatok újabb hullámokat hoznak, tanulni kell tehát a korábbiakból, és jobb/pontosabb értékelési rendszerek szükségesek a helyileg optimális döntések és beavatkozások meghatározásához. Noha számos modellezési platformot fejlesztettek erre a célra, egyértelműen szükséges egy olyan komplex modell, amely képes szimulálni minden egyidejű beavatkozás összes hatását és lehetséges kölcsönhatásait, mindezt pedig a lehető legrészletesebb idő- és térbeli bontásban képes bemutatni. Ebben segíthetett és segíthet jelenleg is a tanulmányban leírt PanSim.
(A cikk teljes szövege itt elérhető)
