Az első szemeszter hónapjai alatt a hallgatók nemcsak a tananyaggal ismerkedtek meg, hanem a várossal és egymással is: késő éjszakába nyúló tanulások, könyvtári tanulómaratonok, napfelkelték a Parlamentnél és emlékezetes közös esték formálták a mindennapjaikat. A madridi második szemeszter előtt leültünk velük beszélgetni, visszatekintve az első félévre. Meséltek barátságokról, személyes fejlődésről, valamint azokról az apró, mégis meghatározó pillanatokról, amelyek miatt Budapest ez alatt a rövid idő alatt is otthonukká vált.
Ha egyetlen szóval kellene összefoglalnod az első félévedet, mi lenne az?
Paula (Spanyolország): A kezdet. Ez a szemeszter valóban valami újnak a kezdetét jelentette: új barátok, új mesterképzés, új ország és rengeteg új élmény. Mindez sok alkalmazkodással és tanulással is járt, de ugyanakkor izgalmas is volt.
Oliver (Dánia): Prológus.
Muqsit (Pakisztán): Tapasztalat. Rengeteg mindent éltem át első alkalommal. Nagyon különleges időszak volt, még ha néha kissé nyomasztó is.
Shihab (Banglades): Egyensúly. Hosszú idő után végre sikerült megtalálnom a megfelelő egyensúlyt a tanulmányaim, a családom és a közösségi életem között. Mielőtt idejöttem, nagyon keményen kellett dolgoznom, és sok áldozatot is hoztam azért, hogy itt lehessek. Ezek a tapasztalatok azonban képessé tettek arra, hogy magabiztosan és gördülékenyen intézzem a feladataimat. Most először érzem igazán, hogy megtaláltam a helyem az egyetemi világban.
Mi volt az a pillanat, amikor először érezted úgy, hogy igazán ebbe a csapatba tartozol?
Olena (Ukrajna): Azok az esték, amelyeket a csoporttársaimmal töltöttem. Ezek a pillanatok nagyon bensőségesek voltak, és valóban azt az érzést adták, hogy itt élek, nem csak látogatóban vagyok itt. A szemeszter során fokozatosan rájöttem, hogy számos közös érdeklődési területünk van, például a zene vagy a filmek. Ráadásul hasonló terveink vannak a jövőre nézve is, ami egészen új élmény volt számomra.
Oliver: Amikor megismertem a csoporttársaimat, fokozatosan egyre mélyebb beszélgetésekbe bonyolódtunk - olyanokba, amelyek a barátaimat otthon valószínűleg hamar untatták volna. Minden új ismerkedéssel egyre biztosabb lettem abban, hogy jól döntöttem, amikor az IPCV-t választottam.
Paula: Már az első néhány hétben, amikor elkezdtük igazán megismerni egymást, éreztem, hogy minden rendben lesz: vigyázni fogunk egymásra, és rengeteg közös élmény vár ránk.
Muqsit: Az utolsó vizsga után tartottunk egy bulit Olena lakásán. Az volt az a pillanat, amikor a leginkább otthon éreztem magam az évfolyamban az ideérkezésem óta.
Milyen volt a Pázmány ITK-n tanulni? Tanulmányi vagy egyéb szempontból mi tetszett benne leginkább?
Sneha (Nepál): A Pázmány ITK-n minden nagyon átlátható és hallgatóbarát. Különösen tetszettek a szóbeli vizsgák: szerintem ez kiváló mód annak reális megítélésére, hogy mennyire értjük az adott tantárgyat. Számomra ez a vizsgaforma újdonság volt, de nagyon pozitív élményt jelentett.
Muqsit: Az oktatók és az adminisztratív munkatársak egyaránt rendkívül segítőkészek és kedvesek voltak. A kicsi, összetartó közeg eleinte igazi kulturális sokkot jelentett számomra; különösen az, hogy mennyire természetes volt a kapcsolat a hallgatók és az oktatók, illetve témavezetők között.
Shihab: Az IPCV nagyon erős alapokat adó képzés. A Pázmány ITK közösségének részeként különlegesnek és megbecsültnek éreztem magam: a véleményünk számít, és valódi, személyes figyelmet kapunk, ami számomra nagyon sokat jelentett. Az ilyen élmények miatt gondolom úgy, hogy aki nem próbálja meg, és nem jelentkezik rá, az nem is sejti, miről marad le: ez a képzés valóban életre szóló élmény.
Olena: A légkör kifejezetten barátságos, az oktatók pedig mindig támogatóak, és őszintén igyekeznek segíteni bármiben, amire szükségünk van.
Paula: A Pázmány számomra tényleg olyan, mint egy család. Erős a közösségi szellem, és ez a mindennapokban is megmutatkozik. A munkatársak programokat szerveznek számunkra, kikérik a véleményünket, és amikor csak lehet, igyekeznek figyelembe is venni az ötleteinket. Ugyanez igaz az oktatókra is: valóban törődnek velünk.
Oliver: Dániából érkezve eleinte kissé nehéz volt megszoknom a tanulmányi struktúrát: az évközi zh-kat, a heti számonkéréseket és a vizsgák nagy számát. Ugyanakkor izgalmas is volt egy teljesen más rendszert megismerni, amely alapjaiban kérdőjelezte meg azt, ahogyan addig a tanulásról gondolkodtam. Kifejezetten pozitív meglepetés volt számomra az oktatókkal való közvetlen, informális kapcsolat. Emellett nagy előnynek tartom, hogy a hallgatók számára ingyenesen elérhető egy hallgatói tanácsadó, aki okleveles pszichológus is: szerintem ennek minden egyetemen alapvetőnek kellene lennie.
Melyik IPCV-s kurzus volt a legfontosabb számodra?
Paula: Örülök, hogy mostanra sokkal jobban értem a számítógépes látás és a mélytanulás alapjait. A numerikus analízis nagy kihívást jelentett, ugyanakkor rendkívül érdemes volt tanulni: olyan stabil alapot adott, amely segített más tantárgyak kulcsfogalmainak megértésében is. Emellett az olyan kurzusok, mint az alapvető képfeldolgozási algoritmusok vagy a mélytanulás alapjai, mind hozzájárultak ahhoz, hogy biztos szakmai alapokra építkezhessek.
Muqsit: Különösen a mélytanulás kurzust élveztem, főleg azért, mert olyan elméleti mélységekbe ment bele, amelyeket máskor sokszor kihagynak. Nagyon érdekes volt megismerni a mélytanulás elméletének kronologikus fejlődését és azt a kontextust, amelyben ezek az ötletek megszülettek.
Oliver: A mélytanulás alapjai segítettek megérteni, hogy matematikailag honnan erednek ezek a módszerek, és miért működnek valójában. Mindemellett úgy gondolom, az IPCV egyik „rejtett értéke” az, hogy mennyit tanulhat az ember egy nemzetközi közegben, külföldön. A tanulás itt nem csupán szakmai kérdés, hanem személyes, érzelmi és kulturális tapasztalat is. Ez a fajta „láthatatlan tanulás” volt számomra az egyik legfontosabb szakmai oka annak, hogy az IPCV programot választottam.
Volt-e olyan pillanat a szemeszter során, amit nagyon nehéznek éreztél? Hogyan sikerült túljutnod a mélyponton?
Sneha: Egy családi esemény miatt haza kellett utaznom Nepálba, így lemaradtam a mélytanulás félévközi beszámolójáról. Eleinte nagyon el voltam keseredve, de Karacs professzor úr és az IPCV-s barátaim rengeteget segítettek abban, hogy felzárkózzak, és végül mindent sikeresen teljesítsek.
Olena: Számomra a legnehezebb időszak a félévközi zh-k és a félév végi vizsgák előtti hetek voltak. Nagyon sokat segített, hogy láttam, az évfolyamtársaim hogyan birkóznak meg a terheléssel, és hogy nem féltem segítséget vagy tanácsot kérni tőlük.
Oliver: Valószínűleg a félévi vizsgák ideje volt a legnehezebb, amikor majdnem idegösszeomlást is kaptam. Nekem sok időre van szükségem ahhoz, hogy új fogalmakat igazán megértsek, így ez az időszak különösen intenzív volt. Valahogy sikerült ezt átvészelnem, bár még mindig nem vagyok biztos benne, hogy jó dolog-e, ha az ember ettől „harcedzettebbé” válik.
Paula: A karácsony előtti utolsó hetek voltak a legmegterhelőbbek. Egyszerre volt rengeteg vizsgánk és beadandónk, és úgy éreztük, egyetlen szabad percünk sincs. Az segített át minket ezen az időszakon, hogy mindannyian ugyanabban a helyzetben voltunk: együtt tanultunk és dolgoztunk a projektjeinken, hol egy könyvtárban, hol valakinek az otthonában.
Shihab: Úgy döntöttem, hogy decemberben leteszem az összes vizsgámat, ami rendkívül megterhelőnek bizonyult. De szinte az összes gyönyörű budapesti könyvtárat kihasználtam, végigjártam. Az ilyen környezet segített abban, hogy motivált maradjak és végig koncentrálni tudjak.
Visszatekintve, miben változtál az első szemeszter alatt? Van-e olyan élményed, ami mély nyomot hagyott Benned?
Muqsit: Bár a BSc-képzésem alatt négy évig tanultam távol az otthonomtól, soha nem voltam egy hónapnál tovább távol. Ez a mostani élmény sokkal önállóbbá tett, és jobban megtanultam gondoskodni magamról.
Shihab: Meg kellett tanulnom főzni, bevásárolni és önállóan élni. Bár néha hiányzik az otthonom, a baráti társaságunk miatt nem igazán érzem magányosnak magam.
Mohsin (India): Most már sokkal könnyebben alkalmazkodom a multikulturális környezethez és az új helyzetekhez, az időjárást is beleértve. Budapesten rengeteg csodálatos emberrel ismerkedtem meg, különböző nemzetekből és különféle kulturális háttérrel, ami szélesítette a látókörömet, és kíváncsivá is tesz a jövőt illetően. A Pázmány ITK-n töltött élménygazdag szemeszter után úgy érzem, felkészültebbé váltam a hosszabb távú tanulmányi és kutatási kihívásokra.
Oliver: Egy másik országban való élet és tanulás mint első élmény igazi hullámvasút volt, sokat tanultam magamról. Érettebb lettem, sok tapasztalatot szereztem a jövőmet illetően, megszoktam a tanulást és a vizsgákat.
Sneha: Jelentősen bővült a különböző országokról és kultúrákról szerzett tudásom. Megtanultam értékelni a véleménykülönbségeket, és azt, hogyan lehet jól érezni magam, miközben hajnali 5-ig tanuljuk a barátaimmal a mélytanulás tárgyat. Ha beszélhetnék a múltbéli önmagammal, azt mondanám magamnak, hogy legyek egy kicsit magabiztosabb: az IPCV programra való jelentkezés életem egyik legjobb döntése.
Paula: Emlékszem az első vizsgámra. Választható tantárgy volt, ezért csak néhányan vettük fel, és ennyien is készültünk a vizsgára. Végül nagyon szórakoztatóan telt a hét. Ez megmutatta számomra azt is, hogy egy közös kihívás mennyire közelebb hozhatja az embereket egymáshoz.
Hogyan fogadtak Benneteket Magyarországon és Budapesten? Említenél egy apró, mindennapi budapesti pillanatot, amikor úgy érezted, hogy valóban itt élsz?
Muqsit: Az emberek nagyon segítőkészek, őszinték és közvetlenek - jó értelemben. Sok jó barátot szereztem ott, ahova tollaslabdázni jártam. Igazán otthon éreztem magam, mert bevontak különböző tevékenységekbe, és találtam egy közösséget, ami független a tanulmányi vagy munkahelyi környezetemtől.
Sneha: A magyarok hihetetlenül kedvesek és segítőkészek. Az IPCV program egyik „rejtett kincse” pedig a sok szabadidős program, amit szerveznek nekünk. Messze nem csak a képzésről magáról szól minden.
Paula: Mielőtt idejöttem, nem sokat tudtam Magyarországról, de Budapest csodálatos otthonommá vált. Budapest egy hihetetlen város, gyönyörű épületekkel és rengeteg programlehetőséggel. A magyar kultúra pedig kellemesen meglepett. Mindenki szívesen megosztotta velünk tapasztalatait, és válaszolt a rengeteg kérdésünkre. Még mindig elképeszt, hogy egy átlagos napon csak úgy elsétálhatok a Parlament mellett. Az, hogy a mindennapi rutinomhoz tartozhatott a Parlamenti Könyvtárban vagy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban való tanulás, álomszerű volt.
Oliver: Minden sokkal könnyebb és szórakoztatóbb volt, mint vártam. Imádom a tömegközlekedést, és az emberek általában nagyon barátságosak. A turisták folyamatosan megállítottak útbaigazításért: a sötét hajam és szakállam miatt szerintem sokszor magyarnak néztek. Amikor Dániába utaztam a barátnőmhöz, Budapestre visszautazva furcsa érzésem támadt: nem olyan volt, mintha elutaznék valahova, hanem mintha hazatérnék a szüleimhez.
Shihab: Lenyűgöz a magyar nyelv, és azt hiszem, mostanra megtanultam az összes alapvető szót. Ha néhány magyar szót használok a helyiekkel, akik nem számítanak erre, mindig szuper reakciókat kapok, már ezért is megéri. A másik, hogy imádom a napfelkeltét és a naplementét: amikor a Fővám téren vagy a Parlament közelében néztem ezeket, mindig úgy éreztem, hogy tényleg itt élek.
Immár Madridba készülődve, mit vársz a legjobban?
Paula: Izgatott vagyok az új élmények miatt: új tanárok, új város, sőt, új nyelv. Mindezt ráadásul az új barátaimmal együtt élhetem át. Ez biztosan más érzés lesz, mint az első napok Budapesten, amikor még senkit sem ismertem.
Oliver: Kíváncsi vagyok, mennyire lesz más a következő félév, mind tanulmányi, mind személyes szempontból. Minden újrakezdődik, akkor, amikor már épp megszoktam a budapesti életet. De ez az IPCV egyik érdekessége: életre szóló új kihívások és élmények várnak ránk.
Muqsit: Nagyon izgatott vagyok, hogy évfolyamtársaimmal közös lakásban fogok lakni; őszintén szólva kicsit ideges is vagyok emiatt. Alig várom a haladóbb kurzusokat a számítógépes látás területén, és azt, hogy megkezdjük a kutatási projektjeinket. A campus is fantasztikusan néz ki, tele érdekes, fakultatív programokkal.
Shihab: Futballrajongóként mindenképpen szeretném majd megnézni a Real Madrid stadionját.
Köszönjük mindenkinek, aki megosztotta velünk az első szemeszter élményeit. További sikereket, rengeteg izgalmas élményt, új felfedezéseket és persze sok nevetést kívánunk az IPCV évfolyamnak Madridban is.
