Fekete Zoltán 1984-ben született Szolnokon, és 2024. december 23-án, mindössze 40 évesen tragikus körülmények között, hegyi balesetben vesztette életét.

Halála mély űrt hagy maga után családjában, barátai és munkatársai körében.

Fiatalkorában versenyszerűen kosárlabdázott, ami megalapozta kitartását és csapatszellemét. Kalandjait ejtőernyőzéssel kezdte már 16 évesen, az egyetemi évei alatt pedig rátalált a természet szenvedélyes szeretetére. Terepbiciklizés, terepfutás, sziklamászás, barlangászás, nyári és téli hegymászás töltötték ki a szabadidejét. 24 évesen természetjáró egyesületet alapított, aminek haláláig elnöke maradt, célja a természetjárás népszerűsítése volt a hazai fiatalság körében. Két kisfiával és feleségével is rengeteget kéktúrázott. Odaadó édesapa volt remek humorral.

Egyetemi tanulmányait a BME Villamosmérnöki Karán végezte 2009-ben diplomát, 2013-ban PhD fokozatot szerzett. 2014-től Alexander von Humboldt ösztöndíjjal 1 évet töltött Németországban a Freiburgi Egyetemen. 2009-2017 között az MTA EK MFA-ban dolgozott, 2017 óta pedig a PPKE ITK-n vezette az Implantálható Mikrorendszerek Kutatócsoportját. 2022-ben habilitált és 2024 szeptemberében vette át egyetemi tanári kinevezését.

Számos kitüntetés és díj nyertese volt. Aktív tagja volt a Fiatal Kutatók Akadémiájának és fontos volt számára az utánpótlás nevelés, hiszen közel 30 diplomamunkát vezetett és 4 doktorandusz hallgatóját vitte végig a sikeres fokozatszerzésig.

Zoli eltökélt építő volt, aki a kitűzött céljai felé kitartóan haladt. Családot, baráti közösséget és szakmai kutatócsoportot épített fáradhatatlanul a jövő számára. De a jelenben élt. Mert mindig tudta, hogy az élet bármikor véget érhet. Soha nem gondoltuk volna, hogy valóban ilyen kevés idő adatik neki...

Emlékeinkben őrzünk tovább.

Nyugodj Békében, Zoli.