Karmos György 1976 óta dolgozott az MTA Pszichológiai Intézetében, a mai ELKH TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet jogelődjénél, 1976-1994 között tudományos igazgatóhelyettesként, majd 1994-1999 között intézetigazgatói tisztségben. 1993-2004 között a Magyar Kísérleti Pszichofiziológiai Társaság elnöke, 1993-2000 között a Magyar Idegtudományi Társaság vezetőségi tagja volt.

Tudományos munkásságát többek között a Széchenyi professzori ösztöndíjjal, a Nagy Ernő díjjal, a Környey emlékfa díjjal, a Ranschburg Pál emlékéremmel, illetve a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével ismerték el.

Karmos György a Kar alapításának kezdeteitől részt vett az itt induló új szakmai és szellemi közösség formálásában. Az indulástól kezdve Karunk egyetemi tanára volt, két alapvetően meghatározó tárgy kidolgozása és oktatása fűződik a nevéhez: az egyik témája az elektrofiziológiai vizsgálómódszerek, a másiké a neurális interfészek és protézisek. Aktívan részt vett a gyakorlati képzés kidolgozásában és a doktori képzésben, az utóbbi időben emeritus professzori minőségében segítette az oktatást és utánpótlásnevelést.

Egyik utolsó iránymutatásával búcsúzunk Tőle, amit igyekszünk minél jobban megszívlelni:

"Roska Tamás szellemisége ma is jelen van a Karon és a munkatársak fontos feladata, hogy ezt megőrizzék. A minőséggel kapcsolatban kérlelhetetlen volt, szerénysége és kedvessége ugyanakkor magával ragadta környezetét. Az eredmény az a családias légkör, az oktatók és a hallgatók közötti közvetlen kapcsolat, amelynek pozitív hatása a tudományos eredményességben is megmutatkozik. Több mint húsz évvel a Kar megalakulása után az alapító tanári kar tagjai közül egyre többen végleg búcsúznak. A jelenlegi kari vezetésének fontos feladata, hogy az átalakuló egyetemi környezetben is meg tudják őrizni azt a minőséget és légkört, amelyet Roska Tamás és az alapító kar tagjai tűztek ki célul."

Isten nyugosztalja!